Bibliai versek erről: God

Kiegyenesíti farkát, mint valami czédrust, lágyékának inai egymásba fonódnak.

Csontjai érczcsövek, lábszárai, mint a vasrudak.

Az Isten alkotásainak remeke ez, az õ teremtõje adta meg néki fegyverét.

Mert füvet teremnek számára a hegyek, és a mezõ minden vadja ott játszadozik.

Lótuszfák alatt heverész, a nádak és mocsarak búvóhelyein.

Befedezi õt a lótuszfák árnyéka, [és] körülveszik õt a folyami fûzfák.

Ha árad is a folyó, nem siet; bizton van, ha szájához a Jordán csapna is.

Megfoghatják-é õt szemei láttára, vagy átfúrhatják-é az orrát tõrökkel?!

Surely the mountains bring him forth food, where all the beasts of the field play.

He lieth under the shady trees, in the covert of the reed, and fens.

The shady trees cover him with their shadow; the willows of the brook compass him about.

Behold, he drinketh up a river, and hasteth not: he trusteth that he can draw up Jordan into his mouth.

He taketh it with his eyes: his nose pierceth through snares.

Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel?

Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é?

Vajjon járul-é elõdbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel?

Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd õt örökös szolgádul?

Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é?

Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt?

Tele rakhatod-é nyársakkal a bõrét, avagy szigonynyal a fejét?

Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed.

Ímé, az õ reménykedése csalárd; [puszta] látása is halálra ijeszt!

Nincs oly merész, a ki õt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe?

Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind enyém!

Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét.