The Wilderness Years

Ezek pedig azoknak nevei: A Rúben nemzetségébõl Sámmua, a Zakhúr fia.

A Simeon nemzetségébõl Safát, a Hóri fia.

A Júda nemzetségébõl Káleb, a Jefunné fia.

Az Izsakhár nemzetségébõl Igál, a József fia.

Az Efraim nemzetségébõl Hósea, a Nún fia.

A Benjámin nemzetségébõl Pálthi, a Rafú fia.

A Zebulon nemzetségébõl Gaddiel, a Szódi fia.

A József nemzetségébõl, a Manasse nemzetségébõl Gaddi, a Szúszi fia.

A Dán nemzetségébõl Ammiél, a Gemálli fia.

Az Áser nemzetségébõl Szenthúr, a Mikaél fia.

A Nafthali nemzetségébõl Nahbi, a Vofszi fia.

A Gád nemzetségébõl Géuel, a Mákhi fia.

Ezek ama férfiaknak nevei, a kiket elküldött Mózes a földnek megkémlelésére. És nevezé Mózes Hóseát, a Nún fiát Józsuénak.

És mikor elküldé õket Mózes a Kanaán földének megkémlelésére, monda nékik: Menjetek fel erre dél felõl, és hágjatok fel a hegyre.

És nézzétek meg a földet, hogy milyen az; és a népet, a mely lakozik azon: erõs-é az vagy erõtlen, kevés-é az vagy sok?

És milyen a föld, a melyben lakozik az: jó-é az vagy hitvány; és milyenek a városok, a melyekben lakozik: táborokban vagy erõsségekben [lakozik-é?]

És milyen a föld: kövér-é az, vagy sovány; van-é abban élõfa vagy nincs? És legyetek bátorságosok, és szakaszszatok a földnek gyümölcsébõl. Azok a napok pedig a szõlõzsendülés napjai valának.

Felmenének azért, és megkémlelék a földet a Czin pusztájától fogva mind Rehóbig, odáig, a hol Hamáthba mennek.

És felmenének dél felõl, és jutának Hebronig; valának pedig ott Ahimán, Sésai és Thalmai, az Anák fiai: (Hebron pedig hét esztendõvel építtetett elébb, mint az égyiptomi Czoán).

Mikor pedig eljutának Eskol völgyéig, lemetszének ott egy szõlõvesszõt egy szõlõfürttel, és ketten vivék azt rúdon; és a gránátalmákból és a figékbõl is [szakasztának.]

Azt a helyet elnevezék Eskol völgyének; a szõlõfürtért, a melyet lemetszettek vala onnét Izráel fiai.

És visszatérének a föld megkémlelésébõl negyven nap mulva.

És menének, és jutának Mózeshez és Áronhoz, és Izráel fiainak egész gyülekezetéhez, Párán pusztájába, Kádesbe; és hírt vivének nékik és az egész gyülekezetnek, és megmutaták nékik a földnek gyümölcsét.

Így beszélének néki, és ezt mondák: Elmentünk vala arra a földre, a melyre küldöttél vala minket, és bizonyára tejjel és mézzel folyó az, és ez annak gyümölcse!

Csakhogy erõs az a nép, a mely lakja azt a földet, és a városok erõsítve vannak, és felette nagyok; sõt még Anák fiait is láttuk ott.