The Wilderness Years

[Így] szóla az Úr nékem, mondván:

Ma te általmégy a Moáb határán Ar felé,

És mikor közel jutsz az Ammon fiaihoz, ne háborgasd õket, ne is ingereld õket, mert nem adok néked az Ammon fiainak földjébõl örökséget, mert a Lót fiainak adtam azt örökségül.

(Óriások földének tartották azt is; óriások laktak azon régenten, a kiket az Ammoniták Zanzummoknak hívtak.

[Ez] a nép nagy, sok és szálas volt, valamint az Anákok, de kivesztette õket az Úr azok színe elõl, hogy bírják azoknak örökségét, és lakjanak azoknak helyén;

A miképen cselekedett az Ézsaú fiaival is, a kik Szeir [hegyén] laknak, a mikor kiveszté elõlök a Horeusokat, hogy bírják azoknak örökségét, és lakjanak azoknak helyén mind e mai napig.

Az Avveusokat is, a kik falvakban laknak vala Gázáig, kiirtották a Káftoreusok a kik kijöttek volt Káftorból, és lakának azoknak helyén.)

Keljetek fel azért, induljatok, menjetek át az Arnon patakán; lásd: kezedbe adtam Szihont, Hesbonnak királyát: az Emoreust, és annak földét; kezdj hozzá, foglald el [azt], és hadakozzál õ ellene.

E napon kezdem rábocsátani a népekre, hogy féljenek és rettegjenek tõled az egész ég alatt, és a kik híredet hallják, rendüljenek meg és reszkessenek te elõtted.

És követeket küldék a Kedemót pusztából Szihonhoz, Hesbon királyához békességes beszéddel [ezt] izenvén:

Hadd menjek át a te földeden! Útról-útra megyek, nem térek le [se] jobbra, se balra.

Eleséget pénzen adj nékem, hogy egyem; vizet is pénzen adj nékem, hogy igyam; csak gyalog hadd megyek át:

A miképen cselekedtek én velem az Ézsaú fiai, a kik Szeirben laknak; és a Moábiták, a kik Arban laknak; míglen átmegyek a Jordánon arra a földre, a melyet az Úr, a mi Istenünk ád nékünk!

De nem akarta Szihon, Hesbon királya, hogy átmenjünk õ rajta, mert megkeményítette volt az Úr, a te Istened az õ lelkét, és engedetlenné tette az Õ szívét, hogy a te kezedbe adja õt, a mint [nyilván van ]e mai napon.

Monda pedig az Úr nékem: Lásd: elkezdem átadni néked Szihont és az õ földét; kezdj hozzá, foglald el azt, hogy az õ földe örököd legyen.

És kijöve Szihon mi elõnkbe minden népével, hogy megvívjon velünk Jahácznál.

De az Úr, a mi Istenünk kezünkbe adá õt, és levertük õt és az õ fiait és minden õ népét.

És elfoglaltuk minden õ városát abban az idõben, és fegyverre hánytuk az egész várost: férfiakat, asszonyokat, és kisdedeket; nem hagytunk menekülni senkit.

De a barmokat prédára vetettük közöttünk, és a városokból való ragadományokat, a melyeket elfoglaltunk volt.

Aróertõl fogva, a mely van az Arnon patakának partján, [és] a völgyben lévõ várostól fogva Gileádig, egy város sem volt, a melylyel ne bírtunk volna. Mind azokat az Úr, a mi Istenünk adta a mi kezünkbe.

De az Ammon fiainak földéhez nem közeledtél, [sem] a Jabbók patak egész oldalához, sem a hegyen lévõ városokhoz, sem semmi olyanhoz, a melyektõl eltiltott téged az Úr, a mi Istenünk.

És megfordulánk, és felmenénk Básán felé, és kijöve elõnkbe Óg, Básánnak királya, õ és minden népe, hogy megvívjon velünk Edreiben.

De az Úr monda nékem: Ne félj tõle, mert a te kezedbe adtam õt és minden õ népét és földjét; és úgy cselekedjél vele, a mint cselekedtél Szihonnal, az Emoreusok királyával, a ki Hesbonban lakik vala.

És kezünkbe adá az Úr, a mi Istenünk Ógot is, Básánnak királyát és minden õ népét, és úgy megvertük õt, hogy menekülni való sem maradt belõle.

És abban az idõben elfoglaltuk minden városát; nem volt város, a melyet el nem vettünk volna tõlök: hatvan várost, Argóbnak egész vidékét, a Básenbeli Ógnak országát.