The Wilderness Years

És elbontatván a hajlék, elindulának Gersonnak és Mérárinak fiai, a hajlék hordozói.

Azután indula a Rúben táborának zászlója az õ seregeik szerint, és az õ seregének feje vala Elisur, Sedeúrnak fia.

A Simeon fiai törzsébõl való seregnek pedig feje vala Selúmiel, Surisaddainak fia.

És a Gád fiai törzsébõl való seregnek feje vala Eliásáf, Dehuélnek fia.

Elindulának a Kéhátiták is, a szentség hordozói, és [amazok] felállíták vala a hajlékot, míg [ezek] oda jutnak vala.

Azután elindula az Efraim fiai táborának zászlója az õ seregei szerint, és az õ seregének feje vala Elisáma, Ammihúdnak fia.

A Manasse fiai törzsébõl való seregnek feje vala Gámliél, Pédasúrnak fia.

A Benjámin fiai törzsébõl való seregnek feje vala Abidán, Gideóninak fia.

[Utolszor] indula el a Dán fiai táborának zászlója, mint az egész tábornak utócsapata az õ seregei szerint; és az õ seregének feje vala Ahiézer, az Ammisaddai fia.

Az Áser fiai törzsébõl való seregnek pedig feje vala Págiel, Okhránnak fia.

És a Nafthali fiai törzsébõl való seregnek feje vala Akhira, az Enán fia.

Ilyen vala Izráel fiainak menetele az õ seregeik szerint: ekképen mentek.

Monda pedig Mózes Hóbábnak, a ki fia vala a Midiánból való Reuélnek, a Mózes ipának: Arra a helyre indulunk mi, a mely felõl azt mondta vala az Úr: néktek adom. Jer el velünk, és jól teszünk veled, mert az Úr jót igért Izráelnek.

Az pedig felele néki: Nem megyek, hanem az én földemre és az én rokonaim közé megyek.

És monda [Mózes]: Kérlek, ne hagyj el minket: mert te tudod, hol kell megszállanunk e pusztában, és légy nékünk szemünk gyanánt.

És ha eljösz velünk, a mi jót cselekszik velünk az Úr, közöljük azt veled.

Elmenének azért az Úr hegyétõl háromnapi járásnyira, és az Úr szövetségének ládája megyen vala õ elõttök háromnapi járásnyira, hogy kiszemelje nékik: hol kelljen megszállaniok.

És az Úr felhõje vala õ rajtok nappal, mikor elindulának a táborból.

Mikor pedig el akarták indítani a ládát, ezt mondja vala Mózes: Kelj fel Uram, és széledjenek el a te ellenségeid, és fussanak el elõled a te gyûlölõid.

Mikor pedig megáll vala, ezt mondja vala: Fordulj vissza Uram Izráelnek tízezerszer való ezereihez.

És lõn, hogy panaszolkodék a nép az Úr hallására, [hogy] rosszul [van dolga.] És meghallá az Úr, és haragra gerjede, és felgyullada ellenök az Úrnak tüze és megemészté a tábornak szélét.

Kiálta azért a nép Mózeshez, és könyörge Mózes az Úrnak, és megszünék a tûz.

És nevezé azt a helyet Thaberának; mert felgyulladt vala ellenök az Úrnak tüze.

De a gyülevész nép, a mely köztök vala, kívánságba esék, és Izráel fiai is újra síránkozni kezdének, és mondának: Kicsoda ád nékünk húst ennünk?

Visszaemlékezünk a halakra, a melyeket ettünk Égyiptomban ingyen, az ugorkákra és dinnyékre, a párhagymákra, vereshagymákra és a foghagymákra.