Bibliai versek erről: Night

Úgy részesültem én keserves hónapokban, és nyomorúságnak éjszakái jutottak számomra.

Ha lefekszem, azt mondom: mikor kelek föl? de hosszú az estve, és betelek a hánykolódással [reggeli] szürkületig.

Napkeltekor fölkel a gyilkos, megöli a szegényt és szûkölködõt, éjjel pedig olyan, mint a tolvaj.

A paráznának szeme pedig az alkonyatot lesi, mondván: Ne nézzen szem reám, és arczára álarczot teszen.

Meglepi õt, mint az árvíz, a félelem, éjjel ragadja el a zivatar.

Gyökerem a víznek nyitva lesz, és ágamon hál meg a harmat.

Mert nincs emlékezés rólad a halálban, a seolban kicsoda dicsõít téged?

Megpróbáltad az én szívemet, meglátogattál éjjel; próbáltál engem, nem találtál semmi [rosszat; ha tán] gondoltam [is], nem jött ki a számon.

Az egek beszélik Isten dicsõségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat.

Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.

Zengedezzetek az Úrnak, ti hívei! Dicsõítsétek szent emlékezetét.

Mintha zsírral és kövérséggel telnék meg lelkem, mikor víg ajakkal dicsérhet téged az én szájam!

Tiéd a nappal, az éjszaka is tiéd; te formáltad a világosságot és a napot.

Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveirõl.

Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezõnek összes vadai;

Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentõl eledelöket.

Ha felkél a nap, elrejtõznek és hajlékaikban heverésznek;

Az ember munkájára megy ki, és az õ dolgára mind estvéig.

Szemeim megelõzik az éjjeli õrséget, hogy a te beszédedrõl gondolkodjam.

Grádicsok éneke.

Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz,

Alkonyatkor, nap estjén, és setét éjfélben.

Látja, hogy hasznos az õ munkálkodása; éjjel sem alszik el az õ világa.

Az én ágyasházamban éjjeleken keresém azt, a kit szeret az én lelkem,

Én elaludtam, de lelkemben vigyázok vala,