Bibliai versek erről: Afflictions and Adversities

Látják [ezt] majd a szenvedõk és örülnek; ti Istent keresõk, elevenedjék a ti szívetek!

A ki sok bajt és nyomorúságot éreztettél velünk, [de] ismét megelevenítesz, és a föld mélységébõl ismét felhozol minket.

Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kõsziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!

Mikor az Isten haragja felgerjede ellenök, és fõbbjeik közül [sokakat] megöle, és Izráelnek ifjait levágá;

Mindamellett is újra vétkezének, és nem hivének az õ csodadolgaiban.

Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben.

Ha ölte õket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék.

A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikrõl többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtõl.

Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.

Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.

Megáll örökké, mint a hold, és bizonyos, mint a felhõben lévõ bizonyság. Szela.

De te [mégis] elvetetted és megútáltad [õt,] és megharagudtál a te felkentedre.

Felbontottad a te szolgáddal [kötött] szövetséget, földre tiportad az õ koronáját.

Lerontottad az õ kõfalait mind; romokká tetted erõsségeit.

Zsákmányolták õt mind az úton járók; gyalázattá lõn az õ szomszédai elõtt.

Felmagasztaltad az õ szorongatóinak jobbját, és megvidámítottad minden ellenségét.

Még fegyverének élét is elvetted, és nem segítetted õt a harczban.

Eltörlötted az õ fényességét, és az õ királyi székét a földre vetetted.

Bizony megemésztetünk a te haragod által, és a te búsulásod miatt megromlunk!

Vidámíts meg minket a mi nyomorúságunk napjaihoz képest, az esztendõkhöz képest, a melyekben gonoszt láttunk.

Boldog ember az, a kit te megfeddesz Uram, és a kit megtanítasz a te törvényedre;

Hogy nyugalmat adj annak a veszedelem napján, míg megásták a vermet a hitetlennek!

Ha az Úr nem lett volna segítségül nékem: már-már ott lakoznék lelkem a csendességben.

Mikor azt mondtam: Az én lábam eliszamodott: a te kegyelmed, Uram, megtámogatott engem.

Mikor megsokasodtak bennem az én aggódásaim: a te vígasztalásaid megvidámították az én lelkemet.