Bibliai versek erről: Afflictions and Adversities: Despondency in

Most, hogy rád jött [a sor], zokon veszed; hogy téged ért [a baj,] elrettensz!

Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;

A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.

Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserûséggel lakatna jól.

Ha erõre kerülne a dolog? Ímé, õ igen erõs; és ha ítéletre? Ki tûzne ki én nékem napot?

Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bûnössé tenne engemet.

Ártatlan vagyok, nem törõdöm lelkemmel, útálom az életemet.

Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít õ ártatlant és gonoszt!

Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bûntelenek megpróbáltatását.

A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az õ biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát õ?

Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.

Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyû.

Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek:

Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bûntelennek engem.

Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába?

Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:

Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem.

Mert nem ember õ, mint én, hogy néki megfelelhetnék, [és] együtt pörbe állanánk.

Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettõnk között!

Venné csak el rólam az õ veszszejét, és az õ rettentésével ne rettegtetne engem:

Akkor szólanék és nem félnék tõle: mert nem így vagyok én magammal!

Az éneklõmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára.

Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.

Ha lágyan viselted magadat a nyomorúságnak idején: szûk a te erõd.

Mit zúgolódik az élõ ember? Ki-ki a maga bûneiért [bûnhõdik.]