Máté22

A királyi menyegző példázata

1
És megszólalván Jézus, ismét példázatokban beszél vala nékik, mondván:
2
Hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, a ki az õ fiának menyegzõt szerze.
3
És elküldé szolgáit, hogy meghívják azokat, a kik a menyegzõre hivatalosak valának; de nem akarnak vala eljõni.
4
Ismét külde más szolgákat, mondván: Mondjátok meg a hivatalosoknak: Ímé, ebédemet elkészítettem, tulkaim és hízlalt állataim levágva vannak, és kész minden; jertek el a menyegzõre.
5
De azok nem törõdvén vele, elmenének, az egyik a maga szántóföldjére, a másik a maga kereskedésébe;
6
A többiek pedig megfogván az õ szolgáit, bántalmazák és megölék õket.
7
Meghallván pedig ezt a király, megharaguvék, és elküldvén hadait, azokat a gyilkosokat elveszté, és azoknak városait fölégeté.
8
Akkor monda az õ szolgáinak: A menyegzõ ugyan készen van, de a hivatalosok nem valának méltók.
9
Menjetek azért a keresztútakra, és a kiket csak találtok, hívjátok be a menyegzõbe.
10
És kimenvén azok a szolgák az útakra, begyûjték mind a kiket csak találtak vala, jókat és gonoszokat egyaránt. És megtelék a menyegzõ vendégekkel.
11
Bemenvén pedig a király, hogy megtekintse a vendégeket, láta ott egy embert, a kinek nem vala menyegzõi ruhája.
12
És monda néki: Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincsen menyegzõi ruhád? Az pedig hallgata.
13
Akkor monda a király a szolgáknak: Kötözzétek meg a lábait és kezeit, és vigyétek és vessétek õt a külsõ sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
14
Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.

Az adófizetés a császárnak

15
Ekkor a farizeusok elmenvén, tanácsot tartának, hogy szóval ejtsék õt tõrbe.
16
És elküldék hozzá tanítványaikat a Heródes pártiakkal, a kik ezt mondják vala: Mester, tudjuk, hogy igaz vagy és az Isten útját igazán tanítod, és nem törõdöl senkivel, mert embereknek személyére nem nézel.
17
Mondd meg azért nékünk, mit gondolsz: Szabad-é a császárnak adót fizetnünk, vagy nem?
18
Jézus pedig ismervén az õ álnokságukat, monda: Mit kisértgettek engem, képmutatók?
19
Mutassátok nékem az adópénzt. Azok pedig oda vivének néki egy dénárt.
20
És monda nékik: Kié ez a kép, és a felírás?
21
Mondának néki: A császáré. Akkor monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré a császárnak; és a mi az Istené, az Istennek.
22
És ezt hallván, elcsodálkozának; és ott hagyván õt, elmenének.

Jézus vitája a szadduceusokkal a feltámadásról

23
Ugyanazon a napon menének hozzá a sadduczeusok, a kik a feltámadást tagadják, és megkérdezék õt,
24
Mondván: Mester, Mózes azt mondotta: Ha valaki magzatok nélkül hal meg, annak testvére vegye el annak feleségét, és támaszszon magot testvérének.
25
Vala pedig minálunk hét testvér: és az elsõ feleséget vevén, meghala; és mivelhogy nem vala magzata, feleségét a testvérére hagyá;
26
Hasonlóképen a második is, a harmadik is, mind hetediglen.
27
Legutoljára pedig az asszony is meghala.
28
A feltámadáskor azért a hét közül melyiké lesz az asszony? Mert mindeniké vala.
29
Jézus pedig felelvén, monda nékik: Tévelyegtek, mivelhogy nem ismeritek sem az írásokat, sem az Istennek hatalmát.
30
Mert a feltámadáskor sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az Isten angyalai a mennyben.
31
A halottak feltámadása felõl pedig nem olvastátok-é, a mit az Isten mondott néktek, így szólván:
32
Én vagyok az Ábrahám Istene, és az Izsák Istene, és a Jákób Istene; az Isten nem holtaknak, hanem élõknek Istene.
33
És a sokaság ezt hallván, csodálkozék az õ tudományán.

A legnagyobb parancsolat

34
A farizeusok pedig, hallván, hogy a sadduczeusokat elnémította vala, egybegyûlének;
35
És megkérdé õt közülök egy törvénytudó, kisértvén õt, és mondván:
36
Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?
37
Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedbõl, teljes lelkedbõl és teljes elmédbõl.
38
Ez az elsõ és nagy parancsolat.
39
A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.
40
E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.

Jézus kérdése a farizeusokhoz a Messiásról

41
Mikor pedig a farizeusok összegyülekezének, kérdezé õket Jézus,
42
Mondván: Miképen vélekedtek ti a Krisztus felõl? kinek a fia? Mondának néki: A Dávidé.
43
Monda nékik: Miképen hívja tehát õt Dávid lélekben Urának, ezt mondván:
44
Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobb kezem felõl, míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul.
45
Ha tehát Dávid Urának hívja õt, mi módon fia?
46
És senki egy szót sem felelhet vala néki; sem pedig nem meri vala õt e naptól fogva többé senki megkérdezni.
Use ← → arrow keys to navigate
Settings

Reading Style

Typeface

Font Size 19px

Options