Bibliai versek erről: Parables

Én vagyok a szõlõtõ, ti a szõlõvesszõk: A ki én bennem marad, én pedig õ benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.

Megéhezék azonban, és akara enni: míg azonban azok ételt készítének, szálla õ reá elragadtatás;

És látá, hogy az ég megnyilt és leszálla õ hozzá valami edény, mint egy nagy lepedõ, négy sarkánál fogva felkötve, és leeresztve a földre:

Melyben valának mindenféle földi négylábú állatok, vadak, csúszómászó állatok és égi madarak.

És szózat lõn õ hozzá: Kelj fel Péter, öljed és egyél!

Péter pedig monda: Semmiképen sem, Uram; mert sohasem ettem semmi közönségest, vagy tisztátalant.

És ismét szózat [lõn] õ hozzá másodszor is: A miket az Isten megtisztított, te ne mondd tisztátalanoknak.

Ez pedig három ízben történt; és ismét felviteték az edény az égbe.

Mert meg van írva, hogy Ábrahámnak két fia volt; egyik a szolgálótól, és a másik a szabadostól.

De a szolgálótól való test szerint született; a szabadostól való pedig az ígéret által.

Ezek mást példáznak: mert azok [az] [asszonyok] a két szövetség, az egyik a Sinai hegyrõl való, szolgaságra szûlõ, ez Hágár,

Mert Hágár a Sinai hegy Arábiában, hasonlatos pedig a mostani Jeruzsálemhez, nevezetesen fiaival együtt szolgál.

De a magasságos Jeruzsálem szabad, ez mindnyájunknak anyja,

Mert meg van írva: Ujjongj te meddõ, ki nem szûlsz; vígadozzál és kiálts, ki nem vajudol; mert sokkal több az elhagyottnak magzatja, mint a kinek férje vagyon.

Mi pedig, atyámfiai, Izsák szerint, ígéretnek gyermekei vagyunk.

De valamint akkor a test szerint született üldözte a Lélek szerint valót, úgy most is.

De mit mond az Írás? Ûzd ki a szolgálót és az õ fiát; mert a szolgáló fia nem örököl a szabad nõ fiával.

Annakokáért, atyámfiai, nem vagyunk a szolgáló fiai, hanem a szabadoséi.

Te azért a munkának terhét hordozzad, mint a Jézus Krisztus jó vitéze.

Egy harczos sem elegyedik bele az élet dolgaiba; hogy tessék annak, a ki õt harczossá avatta.

Ha pedig küzd is valaki, nem koronáztatik meg, ha nem szabályszerûen küzd.

A ki munkálkodik, a földmívelõnek kell a gyümölcsökben elõször részesülnie.

Nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fából és cserépbõl valók is; és azok közül némelyek tisztességre, némelyek pedig gyalázatra valók.

Ha tehát valaki magát ezektõl tisztán tartja, tisztességre való edény lesz, megszentelt, és hasznos a gazdának, minden jó cselekedetre alkalmas.

Mert ha valaki hallgatója az ígének és nem megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, a ki tükörben nézi az õ természet szerinti ábrázatát: