Bibliai versek erről: Parables: Of the vine

És lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:

Embernek fia! mire való a szõlõtõke fája egyéb fa között, a venyige, mely az erdõ fái között van?

Avagy vesznek-é abból fát, hogy valami eszközt csináljanak belõle? avagy vesznek-é belõle szeget, hogy mindenféle edényt akaszszanak reá?

Ímé a tûznek adatott, hogy megemészsze; két végét megemésztette már a tûz, és közepe megpörkölõdött, vajjon való-é valami eszközre?

Ímé, míg ép vala, semmi eszközre nem vala jó; menynyivel kevésbbé csinálhatnak belõle valamit most, mikor a tûz megemésztette és megpörkölõdött!

Azért így szól az Úr Isten: A mint a szõlõtõke fáját az erdõ fái közül a tûznek adtam megemésztésre, úgy adtam oda Jeruzsálem lakóit;

És ellenök fordítom arczomat. A tûzbõl jöttek ki és a tûz emészsze meg õket, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mikor arczomat ellenök fordítom.

És teszem a földet pusztasággá, mivelhogy elpártoltak tõlem, ezt mondja az Úr Isten.

És võn annak a földnek magvából, és elveté azt termékeny mezõbe; sok vizek mellé vivé; mint fûzfát ülteté el.

És felsarjadt, és lõn elterülõ, alacsony szõlõtõvé, hogy vesszõit amahhoz fordítsa s gyökerei amaz alatt legyenek, és szõlõtõvé lõn, és vesszõket terme, s ágacskákat bocsáta ki.

És vala más nagy szárnyú, soktollú nagy saskeselyû, és ímé, ez a szõlõtõ feléje terjeszté gyökereit s vesszeit hozzá nyújtá ültetésének ágyaiból, hogy öntözze õt;

Pedig jó földbe, sok víz mellé ültették vala el, hogy ágakat hajtson és gyümölcsöt teremjen, hogy legyen jeles szõlõtõ.

Mondjad: Így szól az Úr Isten: Vajjon jó szerencsés lesz-é? Vajjon gyökereit nem szaggatja-é ki, és gyümölcsét nem vágja-é le, hogy elszáradjon, hajtásának minden ága elszáradjon, és pedig nem erõs karral és sok néppel [támad reá,] hogy kitépje azt gyökerestõl.

És ímé elplántáltatott, jó szerencsés lesz-é? Avagy ha a napkeleti szél illeti õt, nem szárad-é el teljesen, ültetésének ágyában nem szárad-é el?

Anyád a te nyugalmadban olyan vala, mint a víz mellé ültetett szõlõtõ, gyümölcscsel és vesszõvel bõvelkedik vala a sok víztõl.

És lõnek néki erõs vesszei, uralkodók pálczáinak valók, és nagy vala magassága a sûrûség között és felett, és kitetszék magasságával és vesszeinek sokaságával.

De kiszaggattaték [Isten] haragja által, a földre vetteték, és a napkeleti szél elszárasztá gyümölcsét; letöretének és elszáradának erõs ágai; tûz emészté meg.

És most a pusztában plántáltatott, száraz és szomjú földön.

És tûz jött ki ágainak egyik vesszejébõl, gyümölcsét megemészté, és nincs [többé] rajta erõs vesszõ, nincs pálcza az uralkodásra! Gyászének ez és gyászének lesz.