Bibliai versek erről: God

A ki teremtette a nagy világító testeket; mert örökkévaló az õ kegyelme.

A napot, hogy uralkodjék nappal; mert örökkévaló az õ kegyelme.

A holdat és csillagokat, hogy uralkodjanak éjszaka; mert örökkévaló az õ kegyelme.

Az éneklõmesternek, Dávid zsoltára.

Te ismered ülésemet és felkelésemet, messzirõl érted gondolatomat.

Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod.

Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!

Elõl és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.

Csodálatos elõttem [e] tudás, magasságos, nem érthetem azt.

Boldog, a kinek segítsége a Jákób Istene, és reménysége van az Úrban, az õ Istenében;

A ki teremtette az eget és földet, a tengert és mindent, a mi bennök van. A ki megtartja a hûségét örökké;

Leküldi parancsolatát a földre, nagy hirtelen lefut az õ rendelete!

Olyan havat ád, mint a gyapjú, [és] szórja a deret, mint a port.

Darabokban szórja le jegét: ki állhatna meg az õ fagya elõtt?

Kibocsátja szavát s szétolvasztja õket; megindítja szelét s vizek folydogálnak.

Dicsérjétek õt: nap és hold; dicsérjétek õt mind: fényes csillagai!

Dicsérjétek õt egeknek egei, és ti vizek, a melyek az ég felett vagytok!

Dicsérjék õk az Úrnak nevét, mert parancsolt és elõállottak õk.

Örök idõre állította fel õket; törvényt szabott és nem tér el attól.

Mivelhogy hívtalak [titeket,] és vonakodtatok, kiterjesztém az én kezemet, és senki eszébe nem vette;

És elhagytátok minden én tanácsomat, és az én feddésemmel nem gondoltatok:

Én is a ti nyomorúságtokon nevetek, megcsúfollak, mikor eljõ az, a mitõl féltek.

Mikor eljõ, mint a vihar, az, a mitõl féltek, és a ti nyomorúságtok, mint a forgószél elközelget: mikor eljõ ti reátok a nyomorgatás és a szorongatás.

Mikor még nem csinálta vala a földet és a mezõket, és a világ porának kezdetét.

Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget;