Bibliai versek erről: Despondency

A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.

A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.

A férfiúnak, a ki útvesztõbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül.

Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok.

Mert a mitõl remegve remegtem, az jöve reám, és a mitõl rettegtem, az esék rajtam.

Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.

A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.

Hol tehát az én reménységem, ki törõdik az én reménységemmel?

Leszáll az majd a sír üregébe, velem együtt nyugoszik a porban.

They shall go down to the bars of the pit, when our rest together is in the dust.

Megemlékezem éjjel az én énekeimrõl; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:

Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?

Avagy végképen elfogyott-é az õ kegyelme? vagy megszûnik-é igérete nemzedékrõl nemzedékre?

Én vagyok az az ember, a ki nyomorúságot látott az õ haragjának vesszeje miatt.

Engem vezérlett és járatott sötétségben és nem világosságban.

Bizony ellenem fordult, [ellenem] fordítja kezét minden nap.

Megfonnyasztotta testemet és bõrömet, összeroncsolta csontjaimat.

[Erõsséget] épített ellenem és körülvett méreggel és fáradsággal.

Sötét helyekre ültetett engem, mint az örökre meghaltakat.

Körülkerített, hogy ki ne mehessek, nehézzé tette lánczomat.

Sõt ha kiáltok és segítségül hívom is, nem hallja meg imádságomat.

Elkerítette az én útaimat terméskõvel, ösvényeimet elforgatta.

Ólálkodó medve õ nékem [és] lesben álló oroszlán.

Útaimat elterelte, és darabokra vagdalt és elpusztított engem!

Kifeszítette kézívét, és a nyíl elé czélul állított engem!