Bibliai versek erről: Death

[Mégis] az õ atyáinak nemzetségéhez jut, a kik soha sem látnak világosságot. [ (Psalms 49:21) Az ember, még ha tisztességben van is, de nincs okossága: hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak. ]

Mert irígykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét.

Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az õ erejök állandó.

Mígnem bemenék az Isten szent helyébe: megértém azoknak sorsát.

Bizony síkos földön helyezted el õket; pusztaságokra vetetted ki õket.

Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstõl.

Mint álmot, ha felserkenünk: te Uram, ha felserkensz, [úgy ]veted meg képöket.

Elszakasztottad ismerõseimet tõlem, útálattá tettél elõttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.

Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.

Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? Szela.

Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hûségedet a pusztulás helyén?

Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?

De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:

Mert õ tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk.

Az embernek napjai olyanok, mint a fû, úgy virágzik, mint a mezõnek virága.

Hogyha általmegy rajta a szél, nincsen többé, és az õ helye sem ismeri azt többé.

A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bûnének köteleivel kötöztetik meg.

Õ meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.

És látám, hogy hasznosb a bölcseség a bolondságnál, miképen hasznosb a világosság a setétségnél.

A bölcsnek szemei [vannak] a fejében; a bolond pedig setétben jár; de ugyan én megismerém, hogy ugyanazon egy végök lesz mindezeknek.

Annakokáért mondám az én elmémben: bolondnak állapotja szerint lesz az én állapotom is, miért valék tehát én is bölcsebb? és mondék az én elmémben: ez is hiábavalóság!

Mert nem lesz emlékezete sem a bölcsnek, sem a bolondnak mindörökké; mivelhogy a következendõ idõkben már mind elfelejtetnek: és miképen meghal a bölcs, azonképen meghal a bolond is.

Azért gyûlöltem az életet; mert gonosznak látszék nékem a dolog, a mi történik a nap alatt; mert mindez hiábavalóság, és a léleknek gyötrelme!

Az emberek fiainak vége hasonló az oktalan állatnak végéhez, és egyenlõ végök van azoknak; a mint meghal egyik, úgy meghal a másik is, és ugyanazon egy lélek van mindenikben; és az embernek nagyobb méltósága nincs az oktalan állatoknál, mert minden hiábavalóság.

Mindenik ugyanazon egy helyre megy; mindenik a porból való, és mindenik porrá lesz.