Bibliai versek erről: Death

Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél elõtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el.

Ez meghal az õ teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan;

Fejõedényei tejjel vannak tele, csontjainak velõje nedvességtõl árad.

Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval.

Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi õket.

Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él.

Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok [mentek el] elõtte.

Gazdagon fekszik le, mert nincsen kifosztva; felnyitja szemeit és semmije sincsen.

Meglepi õt, mint az árvíz, a félelem, éjjel ragadja el a zivatar.

Felkapja õt a keleti szél és elviszi, elragadja õt helyérõl.

[Nyilakat] szór reá és nem kiméli; futva kell futnia keze elõl.

Csapkodják felette kezeiket, és kisüvöltik õt az õ lakhelyébõl.

Ha csak õ magára volna gondja, lelkét és lehellését magához vonná:

Elhervadna együtt minden test és az ember visszatérne a porba.

Csakhogy a harag ne ragadjon téged csúfkodásra, és a nagy váltságdíj se tántorítson el.

Ad-é valamit a te gazdagságodra? Sem aranyra, sem semmiféle erõfeszítésre!

Dávidé.

Mert hirtelen levágattatnak, mint a fû, s mint a gyönge növény elfonnyadnak.

Mert az elvetemültek kivágattatnak; de a kik az Urat várják, öröklik a földet.

Egy kevés [idõ] még és nincs gonosz; nézed a helyét és nincsen ott.

Láttam elhatalmasodni a gonoszt és szétterjeszkedett az, mint egy gazdag lombozatú vadfa;

De elmult és ímé nincsen! kerestem, de nem található.

Minthogy lelköknek váltsága drága, abba kell hagynia örökre;

Még ha örökké élne is és nem látná meg a sírgödört.

Ha életében áldottnak vallja is magát, s ha dicsérnek is téged, hogy jól tettél magaddal: