Israel

Mert megemésztették Jákóbot, és hajlékát elpusztították.

Az éneklõmesternek, a gittithre. Aszáfé.

Fújjatok kürtöt új holdra, holdtöltekor, a mi ünnepünk napján;

Erõrõl erõre jutnak, [míg] megjelennek Isten elõtt a Sionon.

Az éneklõmesternek, Kóráh fiainak zsoltára.

Szereti az Úr Sionnak kapuit, jobban mint Jákóbnak minden hajlékát.

És ezt mondják: Nem látja az Úr, és nem veszi észre a Jákób Istene!

És tisztesség a királynak, a ki szereti a jogosságot! Te megerõsítetted az egyenességet; jogosságot és igazságot szereztél Jákóbban.

Megismertette az õ útait Mózessel; Izráel fiaival az õ cselekedeteit.

Oh Ábrahámnak, az õ szolgájának magva; oh Jákóbnak, az õ választottának fiai!

És odaállatta azt Jákóbnak szabályul, Izráelnek örök szövetségül,

És beméne Izráel Égyiptomba, s Jákób a Khám földén zsellérkedék.

Mikor Izráel népe kijöve Égyiptomból, Jákóbnak házanépe az idegen nép közül:

Indulj meg te föld az Úr orczája elõtt, a Jákób Istene elõtt,

A ki megesküdt az Úrnak, fogadást tõn a Jákób Istenének:

Míg helyet nem találok az Úrnak, Jákób Istenének hajlékot!

Mert kiválasztá magának az Úr Jákóbot, Izráelt a saját örökségéül.

Boldog, a kinek segítsége a Jákób Istene, és reménysége van az Úrban, az õ Istenében;

Közli igéit Jákóbbal, törvényeit s végzéseit Izráellel.

És felemelte az õ népének szarvát. Dicsõítse minden õ kegyeltje: Izráel fiai, a hozzá közel való nép. Dicsérjétek az Urat!

És eljönnek sok népek, mondván: Jertek menjünk fel az Úr hegyére, Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az Õ útaira, és mi járjunk az Õ ösvényein, mert tanítás Sionból jõ, és Jeruzsálembõl az Úrnak beszéde;

Jákóbnak háza! jertek járjunk az Úrnak világosságában!

Mert elhagytad, [Uram,] a Te népedet, Jákób házát; mivel telvék napkeleti erkölcsökkel, és szemfényvesztõk, mint a Filiszteusok, és idegenek fiaival kötnek szövetséget;

Én pedig várom az Urat, a ki elrejté orczáját Jákób házától, és benne bízom.

Beszédet küldött az Úr Jákóbnak, és leesett Izráelben,