TRV
Márk 15:1-39
1
És mindjárt reggel tanácsot tartván a fõpapok a vénekkel és írástudókkal, és az egész tanács, megkötözvén Jézust, elvivék és átadák Pilátusnak.
2
És megkérdé õt Pilátus: Te vagy-é a zsidók királya? Õ pedig felelvén, monda néki: Te mondod.
3
És erõsen vádolják vala õt a fõpapok.
4
Pilátus pedig ismét megkérdé õt, mondván: Semmit sem felelsz-é? Ímé, mennyi tanúbizonyságot szólnak ellened!
5
Jézus pedig semmit sem felele, annyira hogy Pilátus elcsudálkozék.
6
Ünnepenként pedig egy foglyot szokott vala elbocsátani nékik, a kit épen óhajtának.
7
Vala pedig egy Barabbás nevû, megkötöztetve ama lázadókkal együtt, a kik a lázadás alkalmával gyilkosságot követtek vala el.
8
És a sokaság kiáltván, kezdé kérni [Pilátust] arra, a mit mindenkor megtesz vala nékik.
9
Pilátus pedig felele nékik, mondván: Akarjátok-é, hogy elbocsássam néktek a zsidók királyát?
10
Mert tudja vala, hogy irígységbõl adták õt kézbe a fõpapok.
11
A fõpapok azonban felindíták a sokaságot, hogy inkább Barabbást bocsássa el nékik.
12
Pilátus pedig felelvén, ismét monda nékik: Mit akartok tehát, hogy cselekedjem ezzel, a kit a zsidók királyának mondotok?
13
És azok ismét kiáltának: Feszítsd meg õt!
14
Pilátus pedig monda nékik: Mert mi rosszat cselekedett? Azok pedig annál jobban kiáltanak vala: Feszítsd meg õt!
15
Pilátus pedig eleget akarván tenni a sokaságnak, elbocsátá nékik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatván, kezökbe adá, hogy megfeszítsék.
16
A vitézek pedig elvivék õt az udvar belsõ részébe, a mi az õrház; és összehívák az egész csapatot.
17
És bíborba öltözteték õt, és tövisbõl font koszorút tevének a fejére,
18
És elkezdék õt köszönteni: Üdvöz légy, zsidók királya!
19
És verik vala a fejét nádszállal, és köpdösik vala õt, és térdet hajtva tisztelik vala õt.
20
Mikor pedig kicsúfolták õt, leveték róla a bíbor ruhát, és a maga ruháiba öltözteték; és kivivék õt, hogy megfeszítsék.
21
És kényszerítének egy mellettök elmenõt, bizonyos czirénei Simont, a ki a mezõrõl jõ vala, Alekszándernek és Rufusnak az atyját, hogy vigye az õ keresztjét.
22
És vivék õt a Golgotha [nevû] helyre, a mely megmagyarázva annyi, mint: koponya helye.
23
És mirhás bort adnak vala néki inni; de õ nem fogadá el.
24
És megfeszítvén õt, eloszták az õ ruháit, sorsot vetvén azokra, ki mit kapjon.
25
Vala pedig három óra, mikor megfeszíték õt.
26
Az õ kárhoztatásának oka pedig így vala fölébe felírva: A zsidók királya.
27
Két rablót is megfeszítének vele, egyet jobb és egyet bal keze felõl.
28
És beteljesedék az írás, a mely [azt] mondja: És a bûnösök közé számláltaték.
29
Az arra menõk pedig szidalmazzák vala õt, fejüket hajtogatván és mondván: Hah! a ki lerontod a templomot, és három nap alatt fölépíted;
30
Szabadítsd meg magadat, és szállj le a keresztrõl!
31
Hasonlóképen pedig a fõpapok is, csúfolodván egymás között, az írástudókkal együtt mondják vala: Másokat megtartott, magát nem bírja megtartani.
32
A Krisztus, az Izráel királya, szálljon le most a keresztrõl, hogy lássuk és higyjünk. A kiket vele feszítettek meg, azok is szidalmazzák vala õt.
33
Mikor pedig hat óra lõn, sötétség támada az egész földön kilencz óráig.
34
És kilencz órakor fennszóval kiálta Jézus mondván: Elói, Elói! Lamma Sabaktáni? a mi megmagyarázva annyi, mint: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?
35
Némelyek pedig meghallván ezt az ott állók közül, mondának: Ímé Illést hívja.
36
Egy ember pedig odafutamodék és egy szivacsot megtöltvén eczettel és azt nádszálra tûzvén, inni ada néki, mondván: Hagyjátok el, lássuk, ha eljõ- é Illés, hogy levegye õt.
37
Jézus pedig nagy fennszóval kiáltván kibocsátá lelkét.
38
És a templom kárpítja fölétõl aljáig ketté hasada.
39
Látván pedig a százados, a ki vele átellenben áll vala, hogy ekként kiáltva bocsátá ki lelkét, monda: Bizony, ez az ember Isten Fia vala!
Settings