Bibliai versek erről: War

Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.

Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levõknek.

Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.

Gyalázatom naponta elõttem van, és orczám szégyene elborít engem.

A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk. Szela.

Jõjjetek, lássátok az Úr tetteit, a ki pusztaságokat szerez a földön;

Isten van az õ palotáiban, ismeretes ott, mint menedék.

Mert ímé, a királyok összegyûltek, de tovatüntek együttesen.

Meglátták õk, legott elcsodálkoztak; megijedtek, elriadtak.

Rémület fogta el ott õket, fájdalom, a milyen a szülõasszonyé;

Kezeit felemelte a vele békességben lévõkre; megszegte az õ szövetségét.

Az éneklõmesternek a susanheduthra, Dávidnak tanító miktámja;

Mikor harczolt a mesopotámiai szirusokkal és a czóbai szirusokkal; és visszafordult Joáb és megverte az Edomitákat a Sóvölgyben, tizenkétezeret.

Isten, elvetettél minket, elszélesztettél minket; megharagudtál, hozz vissza minket!

A te Jeruzsálem felett álló hajlékodból királyok hoznak majd néked ajándékokat.

Mert hajléka van Sálemben, és lakhelye Sionban.

És visszaveré ellenségeit; s örök gyalázatot vete reájok.

Aszáf zsoltára.

Szolgáid holttestét az ég madarainak adták eledelül, szenteid húsát a föld vadjainak.

Ontották véröket, mint a vizet Jeruzsálem körül, s nem volt, a ki eltemette volna õket.

Minek mondanák a pogányok: Hol az õ Istenök? Legyen nyilvánvaló a pogányokon szemeink láttára a te szolgáid kiontott véréért való bosszúállásod.

Elváltoztatá azoknak szívét, hogy gyûlöljék az õ népét, [és ] álnokul cselekedjenek az õ szolgáival.

Sok ideje lakozik az én lelkem a békességnek gyûlölõivel!

Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, õk viadalra [készek.]

Áldott legyen, a ki megragadja és sziklához paskolja kisdedeidet!