Bibliai versek erről: Temptation

Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;

Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne [jusson.]

Hogy nyögnöd kelljen [élet]ed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,

És azt kelljen mondanod: miképen gyûlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,

És nem hallgattam az én vezetõim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!

Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!

Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepibõl folyóvizet.

Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?

Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.

Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.

A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az õ emlõi elégítsenek meg téged minden idõben, az õ szerelmében gyönyörködjél szüntelen.

És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?

Mert az Úrnak szemei elõtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit õ rendeli.

Vehet-é valaki tüzet az õ kebelébe, hogy ruhái meg ne égnének?

Vagy járhat-é valaki elevenszénen, hogy lábai meg ne égnének?

Mert házam ablakán, a rács mögül néztem,

És láték a bolondok között, eszembe vevék a fiak között egy bolond ifjat,

A ki az utczán jár, annak szeglete mellett, a házához menõ úton lépeget,

Alkonyatkor, nap estjén, és setét éjfélben.

És ímé, egy asszony eleibe jõ, paráznának öltözetében, álnok az õ elméjében.

Mely csélcsap és vakmerõ, a kinek házában nem maradhatnak meg az õ lábai.

Néha az utczán, néha a tereken van, és minden szegletnél leselkedik.

És megragadá õt és megcsókolá õt, és szemtelenségre vetemedvén, monda néki:

Hálaáldozattal tartoztam, ma adtam meg fogadásimat.

Azért jövék ki elõdbe, szorgalmatosan keresni a te orczádat, és reád találtam!