Bibliai versek erről: Reproof

Az éneklõmesternek a neginóthra, a seminith szerint; Dávid zsoltára.

Kijövetele az ég [egyik] szélétõl s forgása a [másik] széléig; és nincs semmi, a mi elrejtõzhetnék hevétõl.

Az Úrnak törvénye tökéletes, megeleveníti a lelket; az Úrnak bizonyságtétele biztos, bölcscsé teszi az együgyût.

Az Úrnak rendelései helyesek, megvidámítják a szívet; az Úrnak parancsolata világos, megvilágosítja a szemeket.

Az Úrnak félelme tiszta, megáll mindörökké; az Úrnak ítéletei változhatatlanok s mindenestõl fogva igazságosak.

Kivánatosabbak az aranynál, még a sok színaranynál is; és édesebbek a méznél, még a színméznél is.

Vedd le rólam a te ostorodat; kezed fenyítéke miatt elenyészem én.

Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom [azokat.]

Boldog ember az, a kit te megfeddesz Uram, és a kit megtanítasz a te törvényedre;

Minekelõtte megaláztattam, tévelyegtem vala; most pedig vigyázok a te szódra.

Jó nékem, hogy megaláztál, azért, hogy megtanuljam a te rendeléseidet.

Tudom Uram, hogy a te ítéleteid igazak, és igazságosan aláztál meg engem.

Ha igaz fedd engem: jól van az; ha dorgál engem: mintha fejem kenné. Nem vonakodik fejem, sõt még imádkozom is értök nyavalyájokban.

Nem engedtek az én tanácsomnak; megvetették minden én feddésemet.

És azt kelljen mondanod: miképen gyûlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,

Mert szövétnek a parancsolat, és a tudomány világosság, és életnek úta a tanító-feddések.

A ki tanítja a csúfolót, nyer magának szidalmat: és a ki feddi a latrot, szégyenére lesz.

Ne fedd meg a csúfolót, hogy ne gyûlöljön téged; fedd meg a bölcset, és szeret téged.

A bölcseség megõrizõnek útja életre van; a fenyítéket elhagyó pedig tévelyeg.

A jó ember jóakaratot nyer az Úrtól; de a gonosz embert kárhoztatja õ.

Szegénység és gyalázat lesz azon, a ki a fenyítéktõl magát elvonja; a ki pedig megfogadja a dorgálást, tiszteltetik.

A bolond megútálja az õ atyjának tanítását; a ki pedig megbecsüli a dorgálást, igen eszes.

Gonosz dorgálás [jõ] arra, a ki útját elhagyja; a ki gyûlöli a fenyítéket, meghal.

Nem szereti a csúfoló a feddést, [és] a bölcsekhez nem megy.

A mely fül hallgatja az életnek dorgálását, a bölcsek között lakik.