Bibliai versek erről: Malice

Lenyomja, tiporja, és erejétõl elesnek az ügyefogyottak.

De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata.

A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket:

Jóért roszszal fizetnek meg nékem, megrabolják lelkemet.

Pedig én az õ betegségökben gyászba öltöztem, bõjttel gyötörtem lelkemet, imádságom kebelemre vissza-vissza szállt.

Mintha barátom, testvérem volna, úgy jártam-keltem [érte;] mintha anyámat siratnám, úgy jártam bútól meghajolva:

Õk pedig örültek az én bukásomon és összegyûltek; összegyûltek ellenem a rágalmazók, tudtom nélkül gyaláztak és nem nyugodtak,

Ingyenélõk léha csúfkodásai közt fogaikat vicsorgatva rám.

Ne örüljenek rajtam az én hazug ellenségeim, méltatlan gyûlölõim se hunyorgassanak rám.

Mert nem beszélnek békességet, hanem a kik békességesek e földön, azok ellen álnok dolgokat koholnak.

Föltátották rám szájokat, azt mondták: Haha! Haha! Látta a szemünk.

Én azt mondtam: Uram kegyelmezz nékem, gyógyítsd meg lelkemet, mert vétkeztem ellened!

Ellenségeim rosszat mondanak felõlem: Mikor hal meg és vész ki a neve?

Ha látogatni jön [be valaki,] hiábavalóságot beszél; szíve álnokságot gyûjt össze magának, kimegy az utczára [és] beszél.

Minden gyûlölõm együtt suttog reám, gonoszat koholnak ellenem:

Rontsd meg Uram, [és] oszlasd meg az õ nyelvöket; mert erõszakot és háborgást látok a városban.

Nappal és éjjel körüljárják azt annak kõfalainál, bent hamisság és ártalom van abban.

Isten által dicsekedem az õ igéjével; az Istenben bizom, nem félek; ember mit árthatna nékem?

Minden nap elforgatják beszédeimet; minden gondolatjok ellenem van, ártalomra.

Szabadíts meg engemet a gonosztevõktõl, és a vérontó emberek ellen tarts meg engemet;

Mert ímé lelkem után leselkednek, egybegyûltek ellenem az erõsek; a nélkül, hogy hibás vagy vétkes volnék, Uram!

Te, oh Uram, Seregek Istene, Izráel Istene, serkenj fel! Büntesd meg mind e pogányokat, ne könyörülj senkin, a ki hamisságot cselekszik. Szela.

Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb; körüljárják a várost.

Csak õ az én kõsziklám és szabadulásom; õ az én oltalmam, azért nem rendülök meg felettébb.

Meddig támadtok még egy ember ellen; [meddig] törtök ellene valamennyien, mint meghanyatlott fal és dûlõ kerítés ellen?