Bibliai versek erről: Afflictions and Adversities

Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem.

Mert nem ember õ, mint én, hogy néki megfelelhetnék, [és] együtt pörbe állanánk.

Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettõnk között!

Venné csak el rólam az õ veszszejét, és az õ rettentésével ne rettegtetne engem:

Akkor szólanék és nem félnék tõle: mert nem így vagyok én magammal!

Kezeid formáltak engem és készítének engem egészen köröskörül, és mégis megrontasz engem?!

Ha megtapos, elzár és ítéletet tart: ki akadályozhatja meg?

Sõt a nyomorúságról is elfelejtkeznél, és mint lefutott vizekrõl, úgy emlékeznél arról.

Ragyogóbban kelne idõd a déli fénynél, és az éjféli sötétség is olyan lenne, mint a [kora] reggel.

Akkor bíznál, mert volna reménységed; és ha széttekintenél, biztonságban aludnál.

Ha lefeküdnél, senki föl nem rettentene, sõt sokan hizelegnének néked.

A szerencsétlen megvetni való, gondolja, a ki boldog; ez vár azokra, a kiknek lábok roskadoz.

Ímé, a mit leront, nem épül föl az; ha valakire rázárja [az ajtót,] nem nyílik föl az.

Ímé, ha a vizeket elfogja, kiszáradnak; ha kibocsátja õket, felforgatják a földet.

Õ nála van az erõ és okosság; övé az eltévelyedett és a ki tévelygésre visz.

A tanácsadókat fogságra viszi, és a birákat megbolondítja.

A királyok bilincseit feloldja, és övet köt derekukra.

A papokat fogságra viszi, és a hatalmasokat megbuktatja.

Az ékesen szólótól eltávolítja a beszédet és a vénektõl elveszi a tanácsot.

Szégyent zúdít az elõkelõkre, és a hatalmasok övét megtágítja.

Feltárja a sötétségbõl a mélységes titkokat, és a halálnak árnyékát is világosságra hozza.

Nemzeteket növel fel, azután elveszíti õket; nemzeteket terjeszt ki messzire, azután elûzi õket.

Elveszi eszöket a föld népe vezetõinek, és úttalan pusztában bujdostatja õket.

És világtalan setétben tapogatóznak, és tántorognak, mint a részeg.

Erõsíthetnélek titeket [csak] a szájammal és ajakim mozgása kevesbítené [fájdalmatokat.]