The Reign of David

A Gersoniták közül valók valának Lahdán és Simhi.

Lahdán fiai: Jéhiel a fõ, Zétám és Joel hárman.

És a Simhi fiai: Selómit, Hásiel és Hárán, hárman; ezek voltak a Lahdán családjának fejei.

Simhi fiai: Jahát, Zina, Jéus és Béria; ezek négyen voltak Simhi fiai.

Jahát volt a fõ, Zina második: de Jéus és Béria, mivel nem sok fiakat nemzének, az õ családjukban csak egy ágnak vétettek.

Kéhát fiai: Amrám, Ishár, Hebron és Uzziel, négyen.

Amrám fiai: Áron és Mózes, Áron kiválasztatott, hogy felszenteltetnék a szentek szentje számára, õ és az õ fiai mindörökké, hogy jóillatot tennének az Úr elõtt, és szolgálnának néki, s az õ nevében [a népet] megáldanák mindörökké.

Mózesnek, az Isten emberének fiai pedig számláltatának a Lévi nemzetségei közé.

Mózes fiai: Gerson és Eliézer.

Gerson fiai: Sébuel a fõ.

Eliézer fiai voltak: Rehábia a fõ. Eliézernek nem volt több fia; de a Rehábia fiai igen megsokasodtak vala.

Ishár fiai: Selómit, a ki fõ vala.

Hebron fiai: Jéria a fõ, Amárja második, Jaháziel harmadik és Jékámám negyedik.

Uzziel fiai: Mika a fõ, és Isija második.

Mérári fiai: Mákhli és Músi; Mákhli fiai: Eleázár és Kis.

Meghala pedig Eleázár és nem voltak néki fiai, hanem leányai, a kiket a saját atyjokfiai, a Kis fiai vettek el.

Músi fiai: Mákhli, Eder és Jeremót, hárman.

Ezek Lévi fiai családjaik szerint, a családfõk, az õ megszámláltatásuk szerint, neveik száma szerint fejenként, a kik az Úr házában szolgáltak, húsz éves korban és azon felül.

Mert ezt mondotta vala Dávid: Az Úr, az Izráel Istene nyugodalmat adott az õ népének, és Jeruzsálemben lakozik mindörökké;

Azért a Lévitáknak sem kell többé hordozni az [Isten] hajlékát, s mindazokat az eszközöket, [a melyek] az õ szolgálatához valók.

Annakokáért Dávidnak utolsó rendelése szerint megszámláltattak a Lévi fiai, húsz éves korban és azon felül.

Mert az õ helyök az Áron fiai mellett van, hogy szolgáljanak az Úr házában és annak pitvaraiban, kamaráiban, és mindenféle szent [edények] tisztítása és az Isten házának szolgálatja által.

És hogy [gondot viseljenek] a szent kenyerekre, az ételáldozathoz való lisztlángra, a kovász nélkül való lepényekre, a serpenyõben fõttre és pirítottra, minden mértékre és mérõre.

És hogy álljanak az Úrnak tiszteletére és dícséretére, úgy reggel, mint este;

És hogy áldozzanak az Úrnak minden égõáldozattal, minden szombaton, a hónapok elsõ napjain és a szokott ünnepeken [bizonyos] szám szerint, a mint szükség vala, szüntelen az Úr elõtt;