The Reign of David

A Filiszteusok pedig hadakoznak vala az Izráellel, és megfutamodék Izráel népe a Filiszteusok elõtt, és [néhányan] a sebek miatt el is hullának a Gilboa hegyén.

Elérék pedig a Filiszteusok Sault és az õ fiait, és megölék a Filiszteusok Jonathánt, Abinádábot és Malkisuát, a Saul fiait.

És a viadal igen heves volt Saul körül, és rátalálván a kézívesek, nyilakkal megsebesíték õt.

És monda Saul az õ fegyverhordozójának: Vond ki fegyveredet, és verj által engem vele, mert netalán eljõnek e körülmetéletlenek, és meggyaláznak engemet. De fegyverhordozója nem akará, mert igen fél vala. Ragadá azért Saul a fegyvert, és belé bocsátkozék.

Látván pedig az õ fegyverhordozója, hogy Saul immár meghalt, õ is a fegyverbe bocsátkozék, és meghala.

Meghala azért Saul és az õ három fia, és egész háznépe is egyetemben meghala.

Mikor pedig meglátták Izráelnek minden férfiai, a kik a völgyben valának, hogy õk megfutamodtak, és hogy Saul és az õ fiai megholtak: pusztán hagyák városaikat és elfutának. Akkor eljövének a Filiszteusok, és azokba beszállának.

Lõn pedig másodnap, eljövének a Filiszteusok, hogy a holtakat kifoszszák, és megtalálák Sault és az õ fiait, halva feküdvén a Gilboa hegyén.

És kifoszták õt, és elvevék fejét és az õ fegyvereit, és elküldék a Filiszteusok minden tartományába köröskörül, hogy hírül adják bálványaiknak és a népnek.

Az õ fegyvereit isteneik házába helyezék el, fejét pedig Dágon templomában akasztották fel.

Mikor pedig meghallotta az egész Jábesgileád, hogy mit cselekedtek a Filiszteusok Saullal:

Feltámadának mindnyájan az erõs férfiak, és elvivék Saulnak és az õ fiainak testét; és Jábesbe vivén, eltemeték azoknak csontjaikat a tölgyfa alatt Jábesben, és bõjtölének hetednapig.

Meghala azért Saul az õ gonoszsága miatt, mivel vétkezett az Úr ellen, az Úrnak igéje ellen, melyet nem õrzött meg, sõt az ördöngöst is megkereste, hogy megkérdezze;

És nem az Urat kérdé. Ezért elveszté õt, és adá az õ országát Dávidnak, az Isai fiának.

És gyûlének az Izráeliták mindnyájan Dávidhoz Hebronba, mondván: Ímé mi a te csontod és a te tested vagyunk;

Ezelõtt is, még mikor Saul volt a király, te voltál az, a ki az Izráelt ki- és bevezetéd, és ezt mondotta a te Urad Istened néked: Te legelteted az én népemet, az Izráelt, és te leszel vezér az én népemen, az Izráelen.

Elmenének azért mindnyájan az Izráel vénei a királyhoz Hebronba, és szövetséget tõn Dávid velök Hebronban az Úr elõtt; és királylyá kenték Dávidot Izráel felett, az Úrnak Sámuel által való beszéde szerint.

Elméne akkor Dávid és az egész Izráel Jeruzsálembe; ez Jebus (ott a Jebuzeusok voltak a föld lakosai).

És mondának Jebus lakói Dávidnak: Ide be nem jössz! De megvevé Dávid a Sion várát; ez a Dávid városa;

Mert ezt mondotta vala Dávid: A ki legelõször egy Jebuzeust levág, elõljáró és vezér legyen. Felméne azért legelõször Joáb, a Séruja fia; és lõn elõljáróvá.

Azután lakék Dávid a várban, azért nevezék azt Dávid városának.

És megépíté Dávid a várost Millótól fogva egészen körül; Joáb pedig megépíté a városnak maradékát.

És folytonosan emelkedék Dávid; mert a Seregek Ura vala õ vele.

Ezek pedig a hõsök elõljárói, a kik Dávid mellett valának, a kik erõsen forgolódának vele az õ királyságáért egész Izráellel, hogy királylyá válaszszák õt Izráel felett, az Úr beszéde szerint.

Ezek számszerint a hõsök, a kik Dávid körül valának: Jásobeám, Hakhmoni fia, a harmincznak elõljárója; ez emelte vala fel az õ kopjáját háromszáz ellen, a kiket egyszerre megsebesíte.