The Hebrew Prophets

Ordíts Hesbon, mert elpusztíttatott Hái! Kiáltsatok Rabbáh leányai, öltözzetek gyászba, sírjatok és futkossatok a szorosokon, mert Milkom a fogságba megy, papjai és fejedelmei is vele együtt.

Mit dicsekedel völgyeddel, völgyed bõségével, engedetlen leány, a ki az õ kincseiben bízik [és ezt mondja:] Kicsoda támad ellenem?

Ímé én félelmet bocsátok reád, azt mondja az Úr, a Seregek Ura, minden szomszédod felõl, és szétrebbentek egymástól, és nem lesz, a ki összegyûjtse az elszéledteket.

De azután visszahozom majd a fogságból az Ammon fiait, azt mondja az Úr.

Ezt mondja a Seregek Ura Edom felõl. Nincs bölcsesség többé Témánban? elveszett-é a tanács az értelmesektõl? hiába valóvá lett-é az õ bölcsességök?

Fussatok, forduljatok, rejtõzzetek el mélyen Dédán lakosai, mert Ézsau veszedelmét hozom õ reá az õ megfenyíttetésének idején.

Ha szõlõszedõk törnek reád, nem hagynak gerezdeket, ha éjjeli tolvajok: pusztítanak, a míg nékik tetszik.

Bizony én mezítelenné teszem Ézsaut, titkait kijelentem, és el nem rejtõzhetik, magva elpusztul, és atyjafiai és szomszédai sem lesznek.

Hagyd el a te árváidat, én eltartom özvegyeidet is; bennem vessék reménységüket.

Mert azt mondja az Úr: Ímé, a kiknek nem kell vala meginniok a pohárt, ugyancsak megiszszák; te pedig teljesen büntetlenül maradnál-é? Nem maradsz büntetlenül, mert bizonyára megiszod.

Mert én magamra esküdtem meg, azt mondja az Úr, hogy útálattá és gyalázattá, pusztasággá és átokká lesz Boczra, és minden városa örökkévaló pusztasággá lesz.

Hírt hallottam az Úrtól, és követ küldetett a nemzetekhez, a ki ezt mondja: Gyûljetek össze, induljatok ellene, és keljetek fel a harczra,

Mert ímé, kicsinynyé teszlek téged a nemzetek között, és az emberek között útálatossá.

A te könnyelmûséged csalt meg téged és a te szíved kevélysége, a ki a sziklák hasadékaiban lakol, [és] elfoglaltad a halmok tetejét. Ha olyan magas helyen rakod is fészkedet, mint a saskeselyû, onnét is lerántalak téged, azt mondja az Úr.

És pusztasággá lesz Edom, a ki csak átmegy rajta elálmélkodik, és sziszeget egész veresége felett.

A mint Sodomának és Gomorának és az õ szomszédainak elsüllyedésekor [volt], azt mondja az Úr, ott sem lakik [több ]ember, és benne emberek fia nem tartózkodik.

Ímé, mint oroszlán jön fel a Jordán erdõségébõl az örök[zöld] legelõre, de hamarsággal kiûzöm õt onnan, és a kiválasztottat teszem azon fejedelemmé, mert kicsoda hozzám hasonló, és ki szab nékem törvényt, és kicsoda az a pásztor, a ki megállhat ellenem?

Halljátok meg azért az Úr tervét, a melyet tervezett Edom felõl, és az õ gondolatait, a melyeket gondolt Témán polgárai felõl. Bizony elhurczolják õket, a juhnyáj kicsinyeit, bizony szörnyûködik rajtok a saját legelõjök.

Az õ romlásuk zajától megrendült a föld, az õ kiáltásuk szava elhallatszik a veres tengerig.

Ímé, feljõ mint saskeselyû, és repül és szárnyait szétterjeszti Boczrán: és Edom vitézeinek szíve olyan lesz az napon, mint a vajudó asszony szíve.

Damaskus felõl: Megszégyenült Emát és Arphád, mert gonosz hírt hallottak, és remegnek, mint a háborgó tenger, a mely nem nyughatik.

Megrendült Damaskus, futáshoz készül és reszketés fogja el, szorongás és fájdalmak szállják meg õt, mint a szûlõ asszonyt.

Miért is nem marad ki a dicsõséges város, az én örömömnek városa?

De elhullanak az õ ifjai is az õ utczájokon, és minden harczoló ember levágatik azon a napon, azt mondja a Seregek Ura.

És tüzet gyújtok Damaskus kõfalán, és megemészti a Ben-Hadád palotáit.