Esau

Látván pedig a Moáb királya, hogy legyõzettetik a viadalban, maga mellé vett hétszáz fegyverfogó férfiút, hogy keresztül törjenek az Edom királyához; de nem bírtak.

Az õ idejében szakadt el Edom a Júda birodalmától, és választott királyt magának.

És elszakadt Edom a Júda birodalmától mind e mai napig; ugyanebben az idõben szakadt el Libna is.

Ugyanõ megvert az Edomiták közül tízezeret a sós völgyben; és bevette Sélát ostrommal, és ezt nevezé Jokteélnek mind e mai napig.

Megverted az Edomitákat, azért fuvalkodtál fel szívedben. Elégedjél meg a dicsõséggel és maradj otthon; miért akarsz a szerencsétlenséggel harczra kelni, hogy elessél magad is és Júda is veled együtt?

Ábrahám pedig nemzé Izsákot; Izsák fiai pedig ezek: Ézsau és Izráel.

Ézsaunak fiai: Elifáz, Réhuél, Jéhus, Jahlám és Korakh.

Ezek pedig a királyok, a kik uralkodának Edom földén, mielõtt az Izráel fiai között király uralkodott volna: Bela, Behor fia, az õ városának neve Dinhába vala.

Hadád halála után Edom fejedelmei valának: Timná fejedelem, Halvá fejedelem, Jetéth fejedelem,

Magdiél fejedelem és Hirám fejedelem. Ezek voltak Edom fejedelmei.

És Dávid király ezeket is az Úrnak szentelé, az ezüsttel és az aranynyal együtt, a melyet nyert vala minden pogányoktól, az Edomitáktól, a Moábitáktól, az Ammon fiaitól, a Filiszteusoktól és Amálekitáktól.

És rendele Edomban [Dávid] tiszttartókat, és lettek az Edombeliek mind Dávidnak szolgái. És megsegíté az Úr Dávidot mindenütt, a merre csak ment.

Azután elméne Salamon Esiongáberbe és Elótba, a mely a tenger partján, Edom földén volt.

De Amásia nem nyugodhatott, mert Isten elvégezte vala, hogy [az ellenség] kezébe adja õket, mivel az Edomiták isteneit keresték.

Az éneklõmesternek a susanheduthra, Dávidnak tanító miktámja;

Az õ szent helyén mondotta Isten: Örvendezek, kiosztom Sikemet és kimérem a Szukkót völgyét:

Enyim Gileád és enyim Manasse, Efraim az én fejemnek oltalma: Júda az én törvény-rendelõm.

Mert tanácskoztak együtt, egy szívvel; szövetséget kötöttek ellened:

Enyém Gileád, enyém Manassé; Efraim az én fejemnek védelme, Júda az én törvényrendelõm.

Moáb az én mosdómedenczém, Edomra az én saruimat vetem, Filistea felett kaczagok.

Emlékezzél meg, Uram, az Edom fiairól, a kik azt mondták Jeruzsálem napján: Rontsátok le, rontsátok le fenékig!

És repülnek a Filiszteusoknak hátára napnyugot felé, és kelet fiaiban együtt vetnek zsákmányt, [és] kezet vetnek Edomra és Moábra, és az Ammoniták engednek nékik.

Ki ez, ki jõ Edomból, veres ruhákban Boczrából, a ki ékes öltözetében, ereje sokaságában büszke? Én, a ki igazságban szólok, elégséges vagyok a megtartásra.

Égyiptomot és Júdát, Edomot és az Ammon fiait, Moábot és mindazokat, a kik nyírott üstökûek [és] a pusztában laknak; mert mindez a nemzet körülmetéletlen, és Izráelnek egész háza [is] körülmetéletlen szívû.

Edomot, Moábot és az Ammon fiait,