Edom

Azután külde Jákób követeket maga elõtt Ézsaúhoz az õ bátyjához, Széir földébe, Edóm mezõségébe,

Korakh fejedelem, Gahtám fejedelem, Amálek fejedelem. Ezek Elifáztól való fejedelmek Edómnak országában; ezek Adá fiai.

Rehuélnek pedig, az Ézsaú fiának fiai ezek: Nakhath fejedelem, Zerakh fejedelem, Sammá fejedelem, Mizzá fejedelem. Ezek Rehuéltõl való fejedelmek Edóm országában. Ezek Boszmáthnak, Ézsaú feleségének fiai.

Disón, Eczer, Disán, Ezek a Horeusok fejedelmei, Széirnek fiai Edóm országában.

Ezek pedig a királyok, kik uralkodtak Edóm földén minekelõtte Izráel fiai között király uralkodott volna.

Király vala Edómban Bela, Behor fia, s az õ városának neve Dinhába vala.

Magdiél fejedelem, Hirám fejedelem. Ezek Edóm fejedelmei az õ lakások szerint, az õ örökségök földén. Ézsaú az Edómiták atyja.

Akkor megháborodának Edom fejedelmei, Moáb hatalmasait rettegés szállja meg, elcsügged a Kanaán egész lakossága.

És külde Mózes követeket Kádesbõl Edom királyához, [kik így szólának:] Ezt mondja a te atyádfia az Izráel: Te tudod mindazt a nyomorúságot, a mely mi rajtunk esett:

Felele pedig Edom: Nem mehetsz át az én [földemen], hogy fegyverrel ne menjek ellened!

Az pedig monda: Nem mégy át. És kiméne õ ellene Edom sok néppel és nagy erõvel.

Mivel nem akará Edom megengedni Izráelnek, hogy általmenjen az õ országán: azért eltére Izráel õ tõle.

És szóla az Úr Mózesnek és Áronnak, a Hór hegyénél, Edom földének határán, mondván:

És elindulának a Hór hegyétõl a veres tengerhez vivõ úton, hogy megkerüljék Edom földét. És a népnek lelke megkeseredék útközben.

És Edom [más] birtoka lesz, Szeir az õ ellensége is [másnak] birtoka lesz; de hatalmasan cselekszik Izráel.

És elindulának Kádesbõl, és tábort ütének a Hór hegyénél, az Edom földének szélén.

Akkor legyen a ti déli oldalatok a Czin pusztájától fogva Edom határáig, és legyen a ti déli határotok a Sós tenger végétõl napkelet felé.

A Júda fiai nemzetségének sors által való része pedig az õ családjaik szerint [ez] vala: Edomnak határa felé a Czin pusztája délre, a déli határnak végén.

A Júda fiai nemzetségének városai pedig a déli végtõl kezdve Edom határa felé valának: Kabseél, Éder és Jágur;

Uram, mikor Szeirbõl kijövél, Mikor lépdelél Edom mezejérõl:

Követeket küldött Izráel Edom királyához, mondván: Hadd menjek át, kérlek, országodon; de Edom királya nem hallgatta meg. Majd Moáb királyához is küldött; de ez sem engedé, és [így] Izráel ott maradt Kádesben.

És mikor [tovább] vándorolt a pusztában, megkerülte Edom földét és Moáb földét, és napkelet felõl érkezett a Moáb földéhez, és [ott] táborozott túl az Arnonon; de Moáb határába nem ment be, mert az Arnon Moáb határa.

Miután tehát Saul átvette a királyságot Izráel felett, hadakozék minden ellenségivel mindenfelé: Moáb ellen és Ammon fiai ellen és Edom ellen és a Czobeusok királyai ellen és a Filiszteusok ellen; és mindenütt, a hol megfordula, keményen cselekedék.

A Siriabeliektõl, Moábitáktól, az Ammon fiaitól, a Filiszteusoktól, az Amálekitáktól és a Réhób fiától, Hadadézertõl, Czóbának királyától nyert prédából.

Az Idumeusok közé is állandó sereget rendele, egész Idumeába állandó sereget rendele, és az Idumeusok mind Dávid szolgái lettek. És megoltalmazá az Úr Dávidot, valahová megyen vala.