Bibliai versek erről: Psalms

Az én lelkem oroszlánok között van, tûzokádók között fekszem; emberek között, a kiknek foguk dárda és nyilak, nyelvök pedig éles szablya.

Magasztaltassál fel az egek felett, oh Isten! Mind az egész földön legyen a te dicsõséged!

Hálót készítettek lábaimnak, lelkem meggörnyedett; vermet ástak én elõttem, de õk estek abba. Szela.

Kész az én szívem, oh Isten, kész az én szívem; hadd énekeljek és zengedezzek!

Serkenj fel én dicsõségem, serkenj fel te lant és hárfa, hadd költsem fel a hajnalt!

Hálát adok néked, én Uram, a népek között, és zengedezek néked a nemzetek között.

Mert nagy az egekig a te kegyelmed, és a felhõkig a te hûséged. [ (Psalms 57:12) Magasztaltassál fel az egek felett, oh Isten! Mind az egész földön legyen a te dicsõséged! ]

Az éneklõmesternek az altashétre; Dávid miktámja.

Avagy valóban a néma igazságot szólaltatjátok-é meg? Avagy igazán ítéltek-é ti embernek fiai?

Sõt inkább hamisságot forgattok a ti szívetekben! a ti kezeiteknek hamisságát méritek e földön.

Eltértek a gonoszok fogantatásuk óta; tévelygenek a hazugok anyjok méhétõl kezdve.

Mérgök olyan, mint a kígyónak mérge; mint a siket áspisé, a mely füleit bedugja.

A mely nem hallja a bûbájosoknak szavát, sem a bûvölõét, a ki bûbájakban jártas.

Isten, rontsd meg az õ fogaikat az õ szájokban; az oroszlánoknak zápfogait törd össze, Uram!

Olvadjanak el, folyjanak széllyel, mint a víz; ha felteszi nyilait, legyenek tompultak azok.

Legyenek mint a csiga, a mely szétfolyván, elmúlik; mint az aszszonynak idétlen szülötte, a mely nem látta a napot.

Mielõtt megéreznék fazekaitok a tövist, mind nyersen, mind égõn elragadja azt a forgószél.

Örül az igaz, mikor látja a bosszúállást; lábait mossa a gonosznak vérében. [ (Psalms 58:12) És azt mondja az ember: Bizonyára van jutalma az igaznak; bizony van ítélõ Isten e földön! ]

Az éneklõmesternek a susanheduthra, Dávidnak tanító miktámja;

Mikor harczolt a mesopotámiai szirusokkal és a czóbai szirusokkal; és visszafordult Joáb és megverte az Edomitákat a Sóvölgyben, tizenkétezeret.

Isten, elvetettél minket, elszélesztettél minket; megharagudtál, hozz vissza minket!

Megrendítetted ez országot, ketté szakasztottad; építsd meg romlásait, mert megindult.

A te népeddel nehéz dolgokat láttattál: bódító borral itattál minket.

Adtál a téged félõknek zászlót, melyet felemeljenek az igazságért. Szela.

Hogy megszabaduljanak a te kedveltjeid: segíts jobboddal és hallgass meg minket!