Bibliai versek erről: Murmuring

Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert õ jól ismeri a szívnek titkait.

Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.

Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el [minket] örökké!

Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?

Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk. [ (Psalms 44:27) Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért! ]

Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, és mostam ártatlanságban kezeimet;

Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel!

Ha azt mondom: Ilyen módon szólok: Ímé, a te fiaid nemzedékét árulom el.

Gondolkodom, hogy ezt megérthessem; de nehéz dolog ez szemeimben.

Mígnem bemenék az Isten szent helyébe: megértém azoknak sorsát.

Bizony síkos földön helyezted el õket; pusztaságokra vetetted ki õket.

Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstõl.

Mint álmot, ha felserkenünk: te Uram, ha felserkensz, [úgy ]veted meg képöket.

Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim:

Akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék te irántad.

Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a pusztában;

És megkísérték Istent az õ szívökben, enni valót kérvén az õ kivánságuk szerint.

És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában?

Ímé, megcsapta a kõsziklát és víz ömlött és patakok özönlöttek; de vajjon tud-é kenyeret is adni? avagy készíthet-é húst az õ népének?

Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tûz gyulladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen;

És morgolódtak sátraikban, és nem hallgattak az Úr szavára.

De õ felemelé kezét reájok, hogy lesújtsa õket a pusztában;

Hittem, azért szóltam; [noha] igen megaláztatott valék.

Csüggedezésemben ezt mondtam én: Minden ember hazug.

Az embernek bolondsága fordítja el az õ útát, és az Úr ellen haragszik az õ szíve.