Lukács 23:26-56
26
Mikor azért elvivék õt, egy Czirénebeli Simont megragadván, ki a mezõrõl jöve, arra tevék a keresztfát, hogy vigye Jézus után.
27
Követé pedig õt a népnek és az asszonyoknak nagy sokasága, a kik gyászolák és siraták õt.
28
Jézus pedig hozzájok fordulván, monda: Jeruzsálem leányai, ne sírjatok én rajtam, hanem ti magatokon sírjatok, és a ti magzataitokon.
29
Mert ímé jõnek napok, melyeken ezt mondják: Boldogok a meddõk, és a mely méhek nem szültek, és az emlõk, melyek nem szoptattak!
30
Akkor kezdik mondani a hegyeknek: Essetek mi reánk; és a halmoknak: Borítsatok el minket!
31
Mert ha a zöldelõ fán ezt mívelik, mi esik a száraz [fán?]
32
Vivének pedig két másikat is, [két ]gonosztevõt õ vele, hogy megölessenek.
33
Mikor pedig elmenének a helyre, mely Koponya [helyének] mondatik, ott megfeszíték õt és a gonosztevõket, egyiket jobbkéz felõl, a másikat balkéz felõl.
34
Jézus pedig monda: Atyám! bocsásd meg nékik; mert nem tudják mit cselekesznek. Elosztván pedig az õ ruháit, vetének reájok sorsot.
35
És a nép megálla nézni. Csúfolák pedig õt a fõemberek is azokkal egybe, mondván: Egyebeket megtartott, tartsa meg magát, ha õ a Krisztus, az Istennek ama választottja.
36
Csúfolák pedig õt a vitézek is, odajárulván és eczettel kínálván õt.
37
És ezt mondván néki: Ha te vagy a zsidóknak ama Királya, szabadítsd meg magadat!
38
Vala pedig egy felirat is fölébe írva görög, római és zsidó betûkkel: Ez a zsidóknak ama Királya.
39
A felfüggesztett gonosztevõk közül pedig az egyik szidalmazá õt, mondván: Ha te vagy a Krisztus, szabadítsd meg magadat, minket is!
40
Felelvén pedig a másik, megdorgálá õt, mondván: Az Istent sem féled-e te? Hiszen te ugyanazon ítélet alatt vagy!
41
És mi ugyan méltán; mert a mi cselekedetünknek méltó büntetését vesszük: ez pedig semmi méltatlan dolgot nem cselekedett.
42
És monda Jézusnak: Uram, emlékezzél meg én rólam, mikor eljõsz a te országodban!
43
És monda néki Jézus: Bizony mondom néked: Ma velem leszel a paradicsomban.
44
Vala pedig mintegy hat óra, és sötétség lõn az egész tartományban mind kilencz órakorig.
45
És meghomályosodék a nap, és a templom kárpitja középen ketté hasada.
46
És kiáltván Jézus nagy szóval, monda: Atyám, a te kezeidbe [teszem le] az én lelkemet. És ezeket mondván, meghala.
47
Látván pedig a százados, a mi történt, dicsõíté az Istent, mondván: Bizony ez ember igaz vala.
48
És az egész sokaság, mely e dolognak látására ment oda, látván azokat, a mik történtek, mellét verve megtére.
49
Az õ ismerõsei pedig mind, és az asszonyok, a kik Galileából követék õt, távol állának, nézvén ezeket.
50
És ímé egy ember, kinek József vala neve, tanácsbeli, jó és igaz férfiú,
51
Ki nem vala részes azoknak tanácsában és cselekedetében, Arimathiából, a zsidók városából való, ki maga is várja vala az Istennek országát;
52
Ez oda menvén Pilátushoz, elkéré a Jézus testét.
53
És levévén azt, begöngyölé azt gyolcsba, és helyhezteté azt egy sziklába vágott sírboltba, melyben még senki sem feküdt.
54
És az a nap péntek vala, és szombat virrada rá.
55
Az [õt] követõ asszonyok is pedig, kik vele Galileából jöttek, megnézék a sírt, és hogy miképen helyeztetett el az õ teste.
56
Visszatérvén pedig, készítének fûszerszámokat és keneteket.
Bibliaszöveg: Revised Károli (1908) · Közkincs