Ugrás a tartalomhoz

Bibliai versek erről: Self-Righteousness

195 vers · 30 szempont

Kulcsfontosságú bibliai versek

Szűrés könyv szerint
  1. És a kik együtt ülének vele az asztalnál, kezdék magukban mondani: Ki ez, hogy a bûnöket is megbocsátja?

  2. Monda pedig az asszonynak: A te hited megtartott téged. Eredj el békességgel!

  3. És ímé egy törvénytudó felkele, kísértvén õt, és mondván: Mester, mit cselekedjem, hogy az örök életet vehessem?

  4. Õ pedig monda annak: A törvényben mi van megírva? mint olvasod?

  5. Az pedig felelvén, monda: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedbõl és teljes lelkedbõl és minden erõdbõl és teljes elmédbõl; és a te felebarátodat, mint magadat.

  6. Monda pedig annak: Jól felelél; ezt cselekedd, és élsz.

  7. Az pedig igazolni akarván magát, monda Jézusnak: De ki az én felebarátom?

  8. Jézus pedig felelvén, monda: Egy ember megy vala alá Jeruzsálembõl Jerikóba, és rablók [kezé]be esék, a kik azt kifosztván és megsebesítvén, elmenének, és ott hagyák félholtan.

  9. Történet szerint pedig megy vala alá azon az úton egy pap, a ki azt látván, elkerülé.

  10. Hasonlóképen egy Lévita is, mikor arra a helyre ment, és [azt] látta, elkerülé.

  11. Egy samaritánus pedig az úton menvén, odaért, a hol az vala: és mikor azt látta, könyörületességre indula.

  12. És hozzájárulván, bekötözé annak sebeit, olajat és bort töltvén azokba; és azt felhelyezvén az õ tulajdon barmára, vivé a vendégfogadó házhoz, és gondját viselé néki.

  13. Másnap pedig elmenõben két pénzt kivévén, adá a gazdának, és monda néki: Viselj gondot reá, és valamit ezen fölül reáköltesz, én mikor visszatérek, megadom néked.

  14. E három közül azért kit gondolsz, hogy felebarátja volt annak, a ki a rablók [kezébe] esett?

  15. Az pedig monda: Az, a ki könyörült rajta. Monda azért néki Jézus: Eredj el, és te [is] a képen cselekedjél.

  16. Monda pedig az Úr néki: Ti farizeusok jóllehet a pohárnak és tálnak külsõ részét megtisztítjátok; de a belsõtök rakva ragadománynyal és gonoszsággal.

  17. Bolondok, a ki azt teremtette, a mi kívül van, nem ugyanaz teremtette-é azt is, a mi belõl van?

  18. Csak adjátok alamizsnául a mi benne van; és minden tiszta lesz néktek.

  19. De jaj néktek farizeusok! mert megadjátok a dézsmát a mentától, rutától és minden paréjtól, de hátra hagyjátok az ítéletet és az Isten szeretetét: pedig ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhagyni.

  20. Jaj néktek farizeusok! mert szeretitek az elõlülést a gyülekezetekben, és a piaczokon való köszöntéseket.

  21. Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! mert olyanok vagytok, mint a sírok, a melyek nem látszanak, és az emberek, a kik azokon járnak, nem tudják.

  22. És zúgolódának a farizeusok és az írástudók, mondván: Ez bûnösöket fogad magához, és velök együtt eszik.

  23. Az õ nagyobbik fia pedig a mezõn vala: és mikor [haza]jövén, közelgetett a házhoz, hallá a zenét és tánczot.

  24. És elõszólítván egyet a szolgák közül, megtudakozá, mi dolog az?

  25. Az pedig monda néki: A te öcséd jött meg; és atyád levágatá a hízott tulkot, mivelhogy egészségben nyerte õt vissza.