The Reign of David

Lõn azután is harczuk a Filiszteusokkal Gób [városánál,] és Sibbékai, Husát [város]ból való, akkor megölé Sáfot, ki az óriások maradékai közül való vala.

Azután újra lõn háború a Filiszteusokkal Góbnál, hol Elkhanán, a Bethlehembõl való Jaharé Oregimnek fia megölé a Gitteus Góliátot, kinek kopjanyele olyan vala, mint a szövõknek zugolyfája.

Gáthban is volt háború, hol egy óriás férfi vala, kinek kezein és lábain hat-hat ujjai valának, [azaz] mindenestõl huszonnégy, és ez is óriástól származott vala.

És szidalmazá Izráelt, de megölé Jonathán, Dávid bátyjának, Simeának fia.

Ezek négyen származtak Gáthban az óriástól, kik mind Dávid keze által és az õ szolgáinak kezeik által estek el.

Dávid pedig ezt az éneket mondotta az Úrnak azon a napon, mikor az Úr megszabadítá õt minden ellenségeinek kezébõl, és a Saul kezébõl.

És monda: Az Úr az én kõsziklám és kõváram, és szabadítóm nékem.

Az Isten az én erõsségem, õ benne bízom én.

Az Úrhoz kiáltok, a ki dícséretreméltó;

Mert halál hullámai vettek engem körül,

A pokol kötelei vettek körül,

Szükségemben az Urat hívtam,

Akkor rengett és remegett a föld,

Füst szállt fel orrából,

Lehajtá az eget és leszállt,

A Khérubon ment és röpült,

Sötétségbõl maga körül sátrakat emelt,

Az elõtte levõ fényességbõl

És dörgött az égbõl az Úr,

Ellövé nyilait és szétszórta azokat,

És meglátszottak a tenger örvényei,

Lenyúlt a magasságból és felvett engem,

Hatalmas ellenségimtõl megszabadított engem;

Reámtörtek nyomorúságom napján,

Tágas helyre vitt ki engem,