Bibliai versek erről: Select Readings

Halandó a hozzá vivõ utat nem ismeri, az élõk földén az nem található.

A mélység azt mondja: Nincsen az bennem; a tenger azt mondja: én nálam sincsen.

Színaranyért meg nem szerezhetõ, ára ezüsttel meg nem fizethetõ.

Nem mérhetõ össze Ofir aranyával, nem drága onikszszal, sem zafirral.

Nem ér fel vele az arany és gyémánt, aranyedényekért be nem cserélhetõ.

Korall és kristály említni sem való; a bölcseség ára drágább a gyöngyöknél.

Nem ér fel vele Kúsnak topáza, színaranynyal sem mérhetõ össze.

A bölcseség honnan jõ tehát, és hol van helye az értelemnek?

Rejtve van az minden élõ szemei elõtt, az ég madarai elõl is fedve van.

A pokol és halál azt mondják: [Csak] hírét hallottuk füleinkkel!

Isten tudja annak útját, õ ismeri annak helyét.

Mert õ ellát a föld határira, õ lát mindent az ég alatt.

Mikor a szélnek súlyt szerzett, és a vizeket mértékre vette;

Mikor az esõnek határt szabott, és mennydörgõ villámoknak útat:

Akkor látta és kijelentette azt, megalapította és meg is vizsgálta azt.

Az embernek pedig mondá: Ímé az Úrnak félelme: az a bölcseség, és az értelem: a gonosztól való eltávozás.

Boldog ember az, a ki nem jár gonoszok tanácsán, bûnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székében nem ül;

Hanem az Úr törvényében van gyönyörûsége, és az õ törvényérõl gondolkodik éjjel és nappal.

És olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, a mely idejekorán megadja gyümölcsét, és levele nem hervad el; és minden munkájában jó szerencsés lészen.

Nem úgy a gonoszok, hanem, mint a polyva, a mit szétszór a szél.

Azért nem állhatnak meg a gonoszok az ítéletben; sem a bûnösök az igazak gyülekezetében.

Mert tudja az Úr az igazak útját; a gonoszok útja pedig elvész.

Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?

A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az õ felkentje ellen:

Szaggassuk le az õ bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!