Ugrás a tartalomhoz

Bibliai versek erről: Select Readings: The raising of Lazarus

32 vers · 47 szempont

Versek erről: The raising of Lazarus

  1. Vala pedig egy beteg, Lázár, Bethániából, Máriának és az õ testvérének, Márthának falujából.

  2. Az a Mária volt pedig az, a kinek a testvére Lázár beteg vala, a ki megkente vala az Urat kenettel és a hajával törlé meg annak lábait.

  3. Küldének azért a testvérek õ hozzá, mondván: Uram, ímé, a kit szeretsz, beteg.

  4. Bethánia pedig közel vala Jeruzsálemhez, mintegy tizenöt futamatnyira;

  5. És a zsidók közül sokan mentek vala Márthához és Máriához, hogy vigasztalják õket az õ testvérök felõl.

  6. Mártha azért, a mint hallja vala, hogy Jézus jõ, elébe méne; Mária pedig otthon ül vala.

  7. Monda azért Mártha Jézusnak: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.

  8. De most is tudom, hogy a mit csak kérsz az Istentõl, megadja néked az Isten.

  9. Monda néki Jézus: Feltámad a te testvéred.

  10. Monda néki Mártha: Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor az utolsó napon.

  11. Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: a ki hisz én bennem, ha meghal is, él;

  12. És a ki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal. Hiszed-é ezt?

  13. Monda néki: Igen Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Istennek Fia, a ki e világra jövendõ vala.

  14. És a mint ezeket mondotta vala, elméne, és titkon szólítá az õ testvérét Máriát, mondván: A Mester itt van és hív téged.

  15. Mihelyt ez hallá, felkele hamar és hozzá méne.

  16. Jézus pedig nem ment vala még be a faluba, hanem azon a helyen vala, a hová Mártha elébe ment vala.

  17. A zsidók azért, a kik õ vele otthon valának és vigasztalák õt, látván, hogy Mária hamar felkél és kimegy vala, utána menének, ezt mondván: A sírhoz megy, hogy ott sírjon.

  18. Mária azért, a mint oda ére, a hol Jézus vala, meglátván õt, az õ lábaihoz esék, mondván néki: Uram, ha itt voltál volna, nem halt volna meg az én testvérem.

  19. Jézus azért, a mint látja vala, hogy az sír és sírnak a vele jött zsidók [is,] elbúsula lelkében és igen megrendüle.

  20. És monda: Hová helyeztétek õt? Mondának néki: Uram, jer és lásd meg!

  21. Könnyekre fakadt Jézus.

  22. Mondának azért a zsidók: Ímé, mennyire szerette õt!

  23. Némelyek pedig mondának közülök: Nem megtehette volna-é ez, a ki a vaknak szemét felnyitotta, hogy ez ne haljon meg?

  24. Jézus pedig újra felindulva magában, oda megy vala a sírhoz. Az pedig egy üreg vala, és kõ feküvék rajta.

  25. Monda Jézus: Vegyétek el a követ. Monda néki a megholtnak nõtestvére, Mártha: Uram, immár szaga van, hiszen negyednapos.