Bibliai versek erről: Faith

Ellenségeim minden napon tátognak reám: bizony sokan hadakoznak ellenem, oh magasságos [Isten!]

Mikor félnem kellene is, én bízom te benned.

Gonoszsággal menekedhetnének? Haraggal rontsd meg, oh Isten, a népeket!

Bujdosásomnak számát jól tudod: szedd tömlõdbe könnyeimet! Avagy nem tudod-é azoknak számát?

Az éneklõmesternek az altashétre; Dávid miktámja; mikor Saul elõl a barlangba menekült.

Könyörülj rajtam, oh Isten könyörülj rajtam, mert benned bízik az én lelkem; és szárnyaid árnyékába menekülök, a míg elvonulnak a veszedelmek.

A magasságos Istenhez kiáltok; Istenhez, a ki jót végez felõlem.

Te pedig, Uram, neveted õket, és megcsúfolod mind e pogány népet.

Hatalmá[val szemben] te reád vigyázok; mert Isten az én váram.

Enyim Gileád és enyim Manasse, Efraim az én fejemnek oltalma: Júda az én törvény-rendelõm.

Moáb az én mosdómedenczém, Edomra vetem az én sarumat; te Filisztea nékem örülj!

Mert te, oh Isten, meghallgattad az én fogadásaimat; a te neved tisztelõinek örökségét megadtad nékem.

Adj napokat a király napjaihoz, esztendeit nemzedékrõl nemzedékre [nyujtsd.]

Csak arról tanácskoznak, mimódon vessék õt le méltóságából; szeretik a hazugságot; szájukkal áldanak, szívükben átkoznak. Szela.

Csak Istenben nyugodjál meg lelkem, mert tõle van reménységem.

Csak õ az én kõsziklám és szabadulásom; õ az én oltalmam, azért nem rendülök meg.

Mintha zsírral és kövérséggel telnék meg lelkem, mikor víg ajakkal dicsérhet téged az én szájam!

Ha reád gondolok ágyamban: õrváltásról õrváltásra rólad elmélkedem;

Dicsérjék õt az egek és a föld; a tengerek és a mi csak mozog azokban!

Mert megtartja Isten a Siont, és megépíti Júdának városait; és ott lakoznak majd és bírni fogják azt. [ (Psalms 69:37) És az õ szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, a kik szeretik az õ nevét. ]

Mert te vagy az én reménységem, oh Uram, Istenem, én bizodalmam gyermekségemtõl fogva!

Reád támaszkodom születésem óta; anyámnak méhébõl te vontál ki engem; rólad szól az én dicséretem szüntelen.

Mintegy csudává lettem sokaknak; de te vagy az én erõs bizodalmam.

A ki sok bajt és nyomorúságot éreztettél velünk, [de] ismét megelevenítesz, és a föld mélységébõl ismét felhozol minket.

Megsokasítod az én nagyságomat; hozzám fordulsz [és] megvigasztalsz engem.