Jób21

Jób figyelmes meghallgatásért könyörög

1
Felele pedig Jób, és monda:
2
Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok [helyett.]
3
Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet.
4
Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserû a lelkem?
5
Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra.
6
Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet.

A gonoszok tagadhatatlan jóléte

7
Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sõt még meg is gyarapodnak?
8
Az õ magvok elõttök nõ fel õ velök, és az õ sarjadékuk szemeik elõtt.
9
Házok békességes a félelemtõl, és az Isten vesszeje nincsen õ rajtok.
10
Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél.
11
Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az õ magzataik.
12
Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.
13
Jóllétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba;
14
Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tõlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!
15
Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük õt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk elõtte?
16
Mindazáltal az õ javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tõlem!

Az isteni ítélet idejének kérdése

17
Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jõ rájok az õ veszedelmök! [Hányszor] osztogatja részöket haragjában.
18
Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél elõtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el.
19
Isten az õ fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd.
20
Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik.
21
Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az õ hónapjainak száma letelt?!
22
Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz õ ítéli meg a magasságban levõket is!

A halál mindenkit egyenlővé tesz

23
Ez meghal az õ teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan;
24
Fejõedényei tejjel vannak tele, csontjainak velõje nedvességtõl árad.
25
Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval.
26
Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi õket.

Jób elutasítja barátai hamis okoskodását

27
Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem;
28
Mert ezt mondjátok: Hol van ama fõembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora?
29
Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik [sokat] utaznak és jeleiket nem ismeritek-é?
30
Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.
31
Kicsoda veti szemére az õ útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért?
32
Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él.
33
Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok [mentek el] elõtte.
34
Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.
Use ← → arrow keys to navigate
Settings

Reading Style

Typeface

Font Size 19px

Reading Width 45 chars

Options