Bibliai versek erről: Psalms

Mert hízeleg néki önmagának, ha bûnét elkövetheti, ha gyûlölködhetik.

Szájának beszéde hiábavalóság és hamisság; megszünt bölcs lenni [és] jót cselekedni.

Hiábavalóságot gondol ágyában; nem a jó útra áll, [és] nem veti meg a rosszat.

Uram, az égig [ér] a te kegyelmességed; a te hûséged a felhõkig!

Igazságod, mint Isten hegyei; ítéleteid, [mint] a nagy mélységek; az embert és barmot te tartod meg, Uram!

Oh Isten, milyen drága a te kegyelmességed; az embernek fiai a te szárnyaidnak árnyékába menekülnek.

Dúslakodnak házadnak bõséges javaiban; megitatod õket gyönyörûségeid folyóvizébõl.

Mert nálad van az életnek forrása; a te világosságod által látunk világosságot.

Terjeszd ki kegyelmességedet a te ismerõidre, és igazságodat az igaz szívûekre.

Ne támadjon engem a kevélynek lába, és ne üldözzön engem a gonosznak keze. [ (Psalms 36:13) Hullnak már a gonosztevõk; eltaszíttatnak és nem állhatnak fel! ]

Az éneklõmesternek Jeduthunnak, Dávid zsoltára.

Mondám: nosza vigyázok útaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; megzabolázom szájamat, a míg elõttem van a hitetlen.

Elnémultam, vesztegléssel hallgattam a jóról, de fájdalmam felzaklatódott.

Fölhevült bennem az én szívem, gondolatomban tûz gerjede fel, így szólék [azért] az én nyelvemmel:

Jelentsd meg Uram az én végemet és napjaim mértékét, mennyi az? Hadd tudjam, hogy milyen múlandó vagyok.

Ímé tenyérnyivé tetted napjaimat, és az én életem te elõtted, mint a semmi. Bizony merõ hiábavalóság minden ember, akárhogyan áll is! Szela.

Bizony árnyékként jár az ember; bizony csak hiába szorgalmatoskodik; rakásra gyûjt, de nem tudja, ki takarítja be azokat!

Most azért, mit reméljek, oh Uram?! Te benned van bizodalmam.

Ments ki engem minden álnokságomból; ne tégy engem bolondok csúfjává!

Megnémultam, nem nyitom fel szájamat, mert te cselekedted.

Vedd le rólam a te ostorodat; kezed fenyítéke miatt elenyészem én.

Mikor a bûn miatt büntetéssel fenyítesz valakit, elemészted, mint moly, az õ szépségét. Bizony merõ hiábavalóság minden ember. Szela.

Halld meg Uram az én könyörgésemet, figyelmezzél kiáltásomra, könyhullatásomra ne vesztegelj; mert én jövevény vagyok te nálad, zsellér, mint minden én õsöm. [ (Psalms 39:14) Ne nézz reám, hadd enyhüljek meg, mielõtt elmegyek és nem leszek többé! ]

Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára.

Boldog, a ki a nyomorultra gondol; a veszedelem napján megmenti azt az Úr.