Bibliai versek erről: Prayer Under Affliction

Hajtsd hozzám, Uram, a te füledet és halld meg; nyisd fel Uram, a te szemeidet és lásd meg: és halld meg a Sénakhérib beszédét, a ki ide küldött, hogy szidalommal illesse az élõ Istent.

Most azonban, mi Urunk, Istenünk, szabadíts meg, kérlek, minket az õ kezébõl, hogy megismerje e föld minden országa, hogy te, az Úr, vagy az egyetlen Isten!

Oh mi Istenünk, nem ítéled-é meg õket? Mert nincsen mi bennünk erõ e nagy sokasággal szemben, mely ellenünk jön. Nem tudjuk, mit cselekedjünk, hanem csak te reád [néznek] a mi szemeink.

Most annakokáért, oh mi Istenünk, nagy, erõs és rettenetes Isten, a ki megõrized a szövetséget és irgalmasságot, ne legyen kicsiny elõtted mindaz a nyomorúság, a mely utolért minket, királyainkat, fejedelmeinket, papjainkat, prófétáinkat, atyáinkat és egész népedet, Assiria királyainak napjaitól fogva mind e mai napig.

Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.

Azt mondom az Istennek: Ne kárhoztass engem; add tudtomra, miért perlesz velem?!

Mennyi bûnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!

Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül?

A mit át nem látok, arra te taníts meg engemet; ha gonoszságot cselekedtem, többet nem teszem!

Igazságnak áldozatával áldozzatok, és bízzatok az Úrban.

Uram, ne feddj meg engem haragodban, és ne ostorozz engem búsulásodban.

Mert számon kéri a [kiontott] vért, megemlékezik rólok, nem feledkezik el a szegények kiáltásáról.

Uram, miért állasz távol? Miért rejtõzöl el a szükség idején?

Tarts meg engemet, mint szemed fényét; szárnyaid árnyékába rejts el engemet.

A gonoszok elõl, a kik pusztítanak engem; ellenségeim elõl, a kik lelkendezve vesznek körül engem.

Eláradtak szívemnek szorongásai, nyomorúságaimból szabadíts meg engem.

Mentsd ki, Isten, Izráelt minden bajából.

Taníts meg engem a te útadra, oh Uram! Vezérelj engem egyenes ösvényen, az én üldözõim miatt.

Fölhevült bennem az én szívem, gondolatomban tûz gerjede fel, így szólék [azért] az én nyelvemmel:

Most azért, mit reméljek, oh Uram?! Te benned van bizodalmam.

Megnémultam, nem nyitom fel szájamat, mert te cselekedted.

Mikor a bûn miatt büntetéssel fenyítesz valakit, elemészted, mint moly, az õ szépségét. Bizony merõ hiábavalóság minden ember. Szela.

Halld meg Uram az én könyörgésemet, figyelmezzél kiáltásomra, könyhullatásomra ne vesztegelj; mert én jövevény vagyok te nálad, zsellér, mint minden én õsöm. [ (Psalms 39:14) Ne nézz reám, hadd enyhüljek meg, mielõtt elmegyek és nem leszek többé! ]

Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára;

Ímé te az igazságban gyönyörködöl, a mely a vesékben van, és bensõmben bölcseségre tanítasz engem.