Bibliai versek erről: Praise

Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az õ orczáját elõle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja.

Ti kapuk, emeljétek fel fejeiteket, és emelkedjetek fel ti örökkévaló ajtók; hadd menjen be a dicsõség királya.

Kicsoda ez a dicsõség királya? Az erõs és hatalmas Úr, az erõs hadakozó Úr.

Ti kapuk, emeljétek fel fejeiteket, és emelkedjetek fel örökkévaló ajtók, hadd menjen be a dicsõség királya!

Kicsoda ez a dicsõség királya? A seregek Ura, õ a dicsõség királya. Szela.

Lábam megáll igazsággal; áldom az Urat a gyülekezetekben.

Most is felül emeli fejemet ellenségeimen, a kik körültem vannak, és én az õ sátorában örömáldozatokkal áldozom, énekelek és zengedezek az Úrnak.

Áldott az Úr, hogy meghallgatta esedezéseimnek szavát.

Az Úr az én erõm és paizsom, õ benne bízott szívem és megsegíttettem; örvend szívem és énekemmel dicsérem õt.

Uram, felhoztad a Seolból az én lelkemet, fölélesztettél a sírbaszállók közül.

Örüljetek az Úrban, vigadozzatok ti igazak! Örvendezzetek mindnyájan ti egyeneslelkûek!

Örvendezzetek ti igazak, az Úrban; a hívekhez illik a dícséret.

Dicsérjétek az Urat cziterával; tízhúrú hárfával zengjetek néki.

Énekeljetek néki új éneket, lantoljatok lelkesen, harsogón.

Dávidé, mikor elváltoztatta értelmét Abimélek elõtt, és mikor ez elûzte õt és elment.

Áldom az Urat minden idõben, dicsérete mindig ajkamon van!

Dicsekedik lelkem az Úrban; [s] hallják ezt a szegények és örülnek.

Dicsérlek a nagy gyülekezetben, az erõs nép között magasztallak téged.

Az én nyelvem pedig hirdetni fogja a te igazságodat, a te dicsõségedet minden napon.

Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára.

Várván vártam az Urat, és hozzám hajolt, és meghallgatta kiáltásomat.

És kivont engem a pusztulás gödrébõl, a sáros fertõbõl, és sziklára állította fel lábamat, megerõsítvén lépteimet.

Engem pedig feddhetetlenségemben támogatsz, és színed elé állatsz mindenha. [ (Psalms 41:14) Áldott az Úr, Izráelnek Istene öröktõl fogva mindörökké. Ámen, ámen! ]

Könyhullatásom volt kenyerem éjjel és nappal, mikor mindennap azt mondták nékem: "Hol van a te Istened?"

Mikor ezekrõl emlékezem, megkeseredem lelkemben; mert nagy csoportban vonultam [ezelõtt] és ujjongó örömmel és hálaadással vezettem õket, az ünneplõ sokaságot, az Isten házáig.