Bibliai versek erről: Meteorology and Celestial Phenomena: Symbolic

Azután látám, mikor a hatodik pecsétet felnyitotta, és ímé nagy földindulás lõn, és a nap feketévé lõn mint a szõrzsák, és a hold egészen olyan lõn, mint a vér;

És az ég csillagai a földre hullának, miképen a fügefa hullatja éretlen gyümölcseit, mikor nagy szél rázza.

És az ég eltakarodék, mint mikor a papírtekercset összegöngyölítik; és minden hegy és sziget helyébõl elmozdíttaték.

Ezek után láték négy angyalt állani a földnek négy szegletén, a földnek négy szélét tartva, hogy szél ne fújjon a földre, se a tengerre, se semmi élõfára.

És jöve egy másik angyal, és megálla az oltárnál, arany tömjénezõt tartva; és adaték annak sok tömjén, hogy tegye minden szenteknek könyörgéseihez az arany oltárra, a mely a királyiszék elõtt vala.

És felméne a tömjén füstje a szentek könyörgéseivel az angyal kezébõl az Isten elébe.

Azután vevé az angyal a tömjénezõt; és megtölté azt az oltárnak tüzével, és leveté a földre; és lõnek mennydörgések és szózatok és villámlások és földindulás.

És a hét angyal, a kinél a hét trombita vala, készüle a trombitáláshoz.

Az elsõ angyal azért trombitála, és lõn jégesõ és tûz, vérrel elegy, és vetteték a földre; és a földnek harmadrésze megége, és az élõfáknak harmadrésze megége, és minden zöldelõ fû megége.

A második angyal is trombitált, és mint egy tûzzel égõ nagy hegy vetteték a tengerbe; és a tengernek harmadrésze vérré lõn;

És meghala a tengerben lévõ teremtett állatoknak harmadrésze, a melyekben élet vala; és a hajóknak harmadrésze elvesze.

A harmadik angyal is trombitált, és leesék az égrõl egy nagy csillag, égve, mint egy fáklya, és esék a folyóvizeknek harmadrészére, és a vizek forrásaira;

A csillagnak neve pedig üröm: változék azért a folyóvizek harmadrésze ürömmé; és sok ember meghala a vizektõl, mivel keserûkké lõnek.

A negyedik angyal is trombitált, és megvereték a napnak harmadrésze, és a holdnak harmadrésze, és a csillagoknak harmadrésze; hogy meghomályosodjék azoknak harmadrésze, és a nap az õ harmadrészében ne fényljék, és az éjszaka hasonlóképen.

Az ötödik angyal is trombitált, és látám, hogy egy csillag esett le az égrõl a földre, és adaték annak a mélység kútjának kulcsa.

Megnyitá azért a mélységnek kútját: és füst jöve fel a kútból, mint egy nagy kemenczének füstje; és meghomályosodék a nap és a levegõég a kút füstje miatt.

És így látám a lovakat látásban, és a rajtuk ülõket, a kiknek tûzbõl és jáczintból és kénkõbõl való mellvértjeik valának; és a lovak feje olyan vala, mint az oroszlánok feje; és szájukból tûz és füst és kénkõ jõ vala ki.

E háromtól öleték meg az emberek harmadrésze, a tûztõl és a füsttõl és a kénkõtõl, a mely azoknak szájából jõ vala ki.

Mert az õ hatalmuk az õ szájukban van, és az õ farkukban; mert az õ farkaik a kígyókhoz hasonlók, a melyeknek fejeik vannak; és azokkal ártanak.

És láték egy másik, erõs angyalt az égbõl leszállani, a ki felhõbe vala öltözve; és a fején szivárvány vala, és az orczája olyan vala, mint a nap, és a lábai mint a tûzoszlopok;

És a kezében egy nyitott könyvecske vala; és tevé a jobb lábát a tengerre, a bal lábát pedig a földre;

És kiálta nagy szóval, mint mikor az oroszlán ordít; és mikor kiálta, megszólaltatá a hét mennydörgés az õ szavát.

És mikor a hét mennydörgés megszólaltatta az õ szavát, le akarám írni; és az égbõl szózatot hallék, a mely ezt mondá nékem: Pecsételd be, a miket a hét mennydörgés szóla, és azokat meg ne írd.

És az angyal, a kit láték állani a tengeren és a földön, felemelé kezét az égre,

És megesküvék arra, a ki örökkön örökké él, a ki teremtette az eget és a benne valókat, és a földet és a benne valókat, és a tengert és a benne valókat, hogy idõ többé nem lészen: