Bibliai versek erről: Doubting

És õ felele: Nagy búsulásom van az Úrért, a Seregeknek Istenéért, mert az Izráel fiai elhagyták a te szövetségedet, lerontották a te oltáraidat, és a te prófétáidat megölték fegyverrel, és én egyedül maradtam, és engem is halálra keresnek.

És monda az Úr néki: Menj el, térj vissza a te utadon a pusztán át Damaskusba, és mikor oda jutándasz, kenjed királylyá Hazáelt Siriában;

És Jéhut, a Nimsi fiát kenjed királylyá Izráelben, és Elizeust, az Abelméholabeli Sáfát fiát pedig kenjed prófétává a te helyedbe.

És lészen, hogy a ki megmenekedik Hazáel fegyverétõl, azt Jéhu öli meg, és a ki megmenekedik a Jéhu fegyverétõl, azt Elizeus öli meg.

De meghagyok Izráelben hétezer embert: minden térdet, mely meg nem hajolt a Baálnak, és minden ajkat, mely meg nem csókolta azt.

Monda azután: Vedd fel a nyilakat. És felvette. Õ pedig monda az Izráel királyának: Lõjj a földbe, és bele lõtt a földbe háromszor; azután abbahagyta.

Akkor megharaguvék reá az Isten embere, és monda: Ötször vagy hatszor kellett volna lõnöd, akkor megverted volna a Siriabelieket a megsemmisülésig; de így már csak háromszor vered meg a Siriabelieket.

Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerõsítetted;

A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszketõ térdeket megerõsítetted;

Most, hogy rád jött [a sor], zokon veszed; hogy téged ért [a baj,] elrettensz!

Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed- é utaidnak becsületessége?

Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;

A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.

Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserûséggel lakatna jól.

Ha erõre kerülne a dolog? Ímé, õ igen erõs; és ha ítéletre? Ki tûzne ki én nékem napot?

Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bûnössé tenne engemet.

Ártatlan vagyok, nem törõdöm lelkemmel, útálom az életemet.

Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít õ ártatlant és gonoszt!

Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bûntelenek megpróbáltatását.

Azért rettegek az õ színe elõtt, és ha csak rá gondolok is, félek tõle.

Mert Isten félemlítette meg az én szívemet, a Mindenható rettentett meg engem.

Miért is nem pusztultam el e sötétség elõtt, vagy miért nem takarta el elõlem e homályt?!

Kiáltok hozzád, de nem felelsz; megállok és [csak] nézel reám!

Kegyetlenné változtál irántam; kezed erejével harczolsz ellenem.

Mikor ezekrõl emlékezem, megkeseredem lelkemben; mert nagy csoportban vonultam [ezelõtt] és ujjongó örömmel és hálaadással vezettem õket, az ünneplõ sokaságot, az Isten házáig.