The Babylonian Exile

Lovainak körmeivel tapodja meg minden utczádat, népedet fegyverrel öli meg, s erõsséged oszlopai a földre dõlnek.

És prédára hányják gazdagságodat, és elragadozzák árúidat, és letörik kõfalaidat, s gyönyörûséges házaidat lerontják, és köveidet és fáidat, s [még] porodat [is] a víz közepére hányják.

És megszüntetem éneklésed hangosságát, és cziteráid zengése nem hallatik többé.

És kopasz sziklává teszlek; hálók kivetõ helye leszel, hogy többé meg ne építsenek; mert én, az Úr szóltam, ezt mondja az Úr Isten.

Így szól az Úr Isten Tírusnak: Bizonyára a te romlásod zuhanásától, mikor a sebesültek nyögnek, mikor a te benned valók öltön-ölettetnek, megrendülnek a szigetek!

És leszáll királyi székérõl a tenger minden fejedelme, és elvetik köntöseiket, s hímes ruháikat levetik: rettegésekbe öltöznek, a földön ülnek és rettegnek minden szempillantásban, s elborzadnak miattad.

És gyászéneket kezdenek rólad, és ezt mondják néked: Mimódon veszél el te, a kit laknak a tengerekrõl, te híres-neves város, mely hatalmas vala a tengeren, õ és lakosai, a kik félelmökre valának minden [mellettök] lakozóknak!

Ímé, rettegnek a szigetek zuhanásod napján, és megfélemlenek a tengerben való szigetek [ilyen] véged miatt.

Mert azt mondja az Úr Isten: Mikor én téged elpusztult várossá teszlek, mint a mely városokat nem laknak; mikor a mélység árját felhozom reád, hogy beborítsanak a sok vizek:

Akkor levonszlak téged azokkal, kik sírgödörbe szállanak, a hajdan népéhez; és lakatlak téged a mélységek országában, a hajdan pusztaságaiban, együtt azokkal, a kik sírgödörbe szálltak, hogy többé senki ne lakjék benned. És ha megmutattam dicsõségemet az élõknek földén:

Rémségesen cselekszem veled és nem leszel; s keresni fognak, de többé örökké meg nem találnak, ezt mondja az Úr Isten.

És lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:

Te pedig, embernek fia, kezdj gyászéneket Tírusról.

És mondjad Tírusnak: Ki lakol a tenger révhelyein, ki a népek között kereskedik sok sziget felé, így szól az Úr Isten: Oh Tírus, te ezt mondtad: Én tökéletes szépségben vagyok.

A tengerek szívében vannak határaid, építõid tökéletessé tették szépségedet.

Senir cziprusaiból építették mindkét oldaladat, czédrust hoztak a Libánonról, hogy árbóczfát csináljanak néked.

Básán cserfáiból csinálták evezõidet; evezõpadjaidat a cziprusiak szigeteirõl való sudar czédrusba foglalt elefántcsontból csinálták.

Égyiptomi hímes fehér gyolcs vala vitorlád, hogy legyen zászlód; Elisának szigeteirõl való kék és piros bíbor volt [sátrad] borítékja.

Sidon és Arvad lakói voltak evezõid; a te bölcseid, oh Tírus, kik benned valának, azok voltak kormányosaid.

Gebal vénei és bölcsei voltak benned, kik hasadékaidat javítgaták; a tenger minden hajója és hajósa volt benned, hogy kicseréljék árúidat.

Perzsák és lidiaiak és libiaiak voltak seregedben hadakozó férfiaid, paizst és sisakot függesztettek fel benned, a mik ékessé tevének.

Arvad fiai és sereged voltak kõfalaidon köröskörül, és kemény vitézek voltak tornyaidban; paizsaikat felfüggesztették kõfalaidon köröskörül, mik tökéletessé tették szépségedet.

Tarsis volt a te kereskedõtársad, sok különféle gazdagsága miatt: ezüstöt, vasat, ónt és ólmot adtak õk árúidért.

Jáván, Tubál és Mések, ezek a te kalmáraid; rabszolgákat és rézedényeket adtak cserébe árúidért.

Tógarma házából lovakat és lovagokat és öszvéreket adtak néked árúkul.