Jerusalem

Megáld téged az Úr a Sionról, hogy boldognak lássad Jeruzsálemet életednek minden idejében;

Áldott az Úr a Sionon, a ki Jeruzsálemben lakozik! Dicsérjétek az Urat!

Ha elfelejtkezem rólad, Jeruzsálem felejtkezzék el rólam az én jobbkezem!

Nyelvem ragadjon az ínyemhez, ha meg nem emlékezem rólad; ha nem Jeruzsálemet tekintem az én vígasságom fejének!

Emlékezzél meg, Uram, az Edom fiairól, a kik azt mondták Jeruzsálem napján: Rontsátok le, rontsátok le fenékig!

Az Úr építi Jeruzsálemet, összegyûjti Izráelnek elûzötteit;

Dicsõitsd Jeruzsálem az Urat! Dicsérd, oh Sion, a te Istenedet!

A prédikátornak, Dávid fiának, Jeruzsálem királyának beszédei.

Én prédikátor, királya voltam Izráelnek Jeruzsálemben.

Szóltam az én elmémmel, mondván: ímé, én nagygyá lettem, és gyûjtöttem bölcseséget mindazok felett, a kik fõk voltak én elõttem Jeruzsálemben, és az én elmém bõven látott bölcseséget és tudományt!

Csinálék magamnak víz[tartó] tavakat, hogy azokból öntözzem a fáknak sarjadó erdejét.

Gyûjték magamnak ezüstöt és aranyat is, és királyok drágaságait és tartományokat; szerzék magamnak éneklõ férfiakat és éneklõ asszonyokat, és az emberek fiainak gyönyörûségit, asszonyt és asszonyokat.

Fekete vagyok, de szép, Jeruzsálem leányai;

Kényszerítlek titeket, Jeruzsálemnek leányai,

Kényszerítelek titeket, Jeruzsálemnek leányai,

Oszlopait ezüstbõl csinálta,

Kényszerítelek titeket, Jeruzsálemnek leányai,

Az õ ínye édességek,

Mint a pomagránát darabja a te vakszemed,

Kényszerítlek titeket, Jeruzsálemnek leányai,

Ésaiásnak, Ámós fiának látása, melyet látott Júda és Jeruzsálem felõl, Uzziásnak, Jóthámnak, Akháznak és Ezékiásnak, a Júda királyainak napjaiban.

Ésaiásnak, Ámós fiának beszéde, a melyet látott Júda és Jeruzsálem felõl.

És eljönnek sok népek, mondván: Jertek menjünk fel az Úr hegyére, Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az Õ útaira, és mi járjunk az Õ ösvényein, mert tanítás Sionból jõ, és Jeruzsálembõl az Úrnak beszéde;

Oh szünjetek meg hát az emberben [bízni], a kinek [egy] lehellet van orrában, mert hát ugyan mire becsülhetõ õ?

Ez ama napon így fog felkiáltani: Nem leszek sebkötözõ, házamban is nincsen kenyér és nincs ruha; ne tegyetek engem e nép fejedelmévé!