Zsoltárok78

Felhívás Isten törvényének meghallására

1
Aszáf tanítása. hajtsátok füleiteket számnak beszédeire.
2
Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi idõbõl.
3
A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek nékünk,
4
Nem titkoljuk el azokat az õ fiaiktól; a jövõ nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett.
5
Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felõl megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat;
6
Hogy megtudja [azokat] a jövõ nemzedék, a fiak, a kik születnek; és felkeljenek és hirdessék [azokat] fiaiknak;
7
Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az õ parancsolatait megtartsák.
8
Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hû Isten iránt.

Efraim kudarca

9
Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján;
10
Nem õrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az õ törvényében;
11
Sõt elfelejtkeztek az õ tetteirõl, csodáiról, a melyeket mutatott nékik.

Isten csodái a pusztában

12
Apáik elõtt csodát mívelt Égyiptom földjén, a Czoán mezején.
13
Ketté választotta a tengert s átvitte õket; és felállította a vizeket fal gyanánt.
14
Vezette õket nappal felhõben, és egész éjen át tûznek világosságában.
15
Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniok adott bõségesen, akárcsak a mélységes vizekbõl.
16
Patakokat fakasztott a kõsziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett:

Izráel lázadása és kísértése

17
Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a pusztában;
18
És megkísérték Istent az õ szívökben, enni valót kérvén az õ kivánságuk szerint.
19
És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában?
20
Ímé, megcsapta a kõsziklát és víz ömlött és patakok özönlöttek; de vajjon tud-é kenyeret is adni? avagy készíthet-é húst az õ népének?
21
Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tûz gyulladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen;
22
Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az õ segedelmében,
23
És ráparancsolt a felhõkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta.
24
És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik.
25
Angyalok kenyerét ette az ember, bõséggel vetett nékik eleséget,
26
Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet;
27
És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye.
28
És leszállítá azokat az õ táboruk közepére, az õ sátoraikhoz köröskörül.
29
Evének azért és igen megelégedének, és a mit kivántak, azt hozá nékik.
30
Még fel sem hagytak a kivánságukkal; az étel még a szájukban vala:
31
Mikor az Isten haragja felgerjede ellenök, és fõbbjeik közül [sokakat] megöle, és Izráelnek ifjait levágá;
32
Mindamellett is újra vétkezének, és nem hivének az õ csodadolgaiban.
33
Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben.

Képmutató megtérés és isteni irgalom

34
Ha ölte õket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék.
35
És eszökbe vevék, hogy Isten az õ sziklájok, és a felséges Isten az õ megváltójok;
36
És hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki.
37
De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hûségesek az õ szövetségéhez;
38
Õ azonban irgalmas és bûnbocsátó, nem semmisít meg, sõt sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását.
39
Azért eszébe vevé, hogy test õk, [és olyanok, mint] az ellebbenõ szél, a mely nem tér vissza.

A csapások és a szabadítás elfelejtése

40
Hányszor keserítették õt a pusztában, [hányszor] illették fájdalommal a kietlenben?!
41
És újra kísértették az Istent, és ingerelték Izráel szentjét.
42
Nem emlékeztek meg az õ kezérõl, [sem] a napról, a melyen megváltotta õket a nyomorgatótól;
43
Midõn kitûzte jeleit Égyiptomban, és csodáit a Czoán mezején.
44
És vérré változtatta folyóikat, hogy nem ihatták patakjaikat.
45
Legyeket bocsáta reájok, a melyek emészték õket, és békát, a mely pusztítá õket.
46
Odaadta termésöket a szöcskének, s munkájuk gyümölcsét a sáskának.
47
Jégesõvel pusztítá el szõlõjüket, s figefáikat kõesõvel.
48
Odaveté barmaikat a jégesõnek, marháikat pedig a mennyköveknek.
49
Rájok bocsátá haragjának tüzét, mérgét, búsulását és a szorongatást: a gonosz angyalok seregét.
50
Utat tört haragjának, s nem tartotta meg a haláltól lelköket, és életöket döghalálnak veté.
51
És megöle minden elsõszülöttet Égyiptomban, az erõ zsengéjét Khám sátoraiban.

Isten az ígéret földjére vezeti Izráelt

52
Elindítá mint juhokat, az õ népét, s vezeté õket, mint nyájat a pusztában.
53
És vezeté õket biztonságban, és nem félének, ellenségeiket pedig elborítá a tenger.
54
És bevivé õket az õ szent határába, arra a hegyre, a melyet szerzett az õ jobbkezével.
55
És kiûzé elõlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel; és letelepíté azok sátoraiban az Izráel törzseit.

Izráel újbóli hitehagyása a földön

56
De megkisérték és megharagíták a magasságos Istent, és nem õrizék meg bizonyságait;
57
Elfordulának ugyanis és hûtlenek levének, mint apáik; visszafelé fordulának, mint a csalfa kézív.
58
Haragra ingerelték õt magaslataikkal, és bosszantották faragott bálványaikkal.
59
Meghallá ezt Isten és felgerjede; és az Izráelt felette megútálá.

Isten elveti Sílót és Efraimot

60
És elveté magától Silói hajlékát, a sátort, a melyben lakott vala az emberek között;
61
Sõt fogságba viteté erejét, dicsõségét pedig ellenség kezébe.
62
És fegyver alá rekeszté az õ népét; és az õ öröksége ellen felgerjede.
63
Ifjait tûz emészté meg, és szüzei nem énekeltettek meg.
64
Papjai fegyver miatt hullottak el, és özvegyei nem végezheték a siratást.
65
Akkor felserkene az Úr, mintegy álomból; mint hõs, a ki bortól vigadoz;
66
És visszaveré ellenségeit; s örök gyalázatot vete reájok.

Isten Júdát, Siont és Dávidot választja

67
Azután megútálá a József sátorát, és nem választá Efraim törzsét;
68
Hanem a Júda törzsét választá; a Sion hegyét, a melyet szeret.
69
És megépíté szent helyét, mint egy magas [vár]at; mint a földet, a melyet örök idõre fundált.
70
És kiválasztá Dávidot, az õ szolgáját, és elhozá õt a juhok aklaiból.
71
A szoptatós juhok mellõl hozá el õt, hogy legeltesse Jákóbot, az õ népét, és Izráelt, az õ örökségét.
72
És legelteté õket szívének tökéletessége szerint, és vezeté õket bölcs kezeivel.
Use ← → arrow keys to navigate
Settings

Reading Style

Typeface

Font Size 19px

Reading Width 45 chars

Options