Bibliai versek erről: Publicans

Mert ha azokat szeretitek, a kik titeket szeretnek, micsoda jutalmát veszitek? Avagy a vámszedõk is nem ugyanazt cselekeszik-é?

És ha csak a ti atyátokfiait köszöntitek, mit cselekesztek másoknál többet? Nemde a vámszedõk is nem azonképen cselekesznek-é?

És mikor Jézus onnét tovább méne, láta egy embert ülni a vámszedõ helyen, a kinek Máté volt a neve, és monda néki: Kövess engem! És az felkelvén, követé õt.

És látva ezt a farizeusok, mondának az õ tanítványainak: Miért eszik ez a ti Mesteretek a vámszedõkkel és bûnösökkel együtt?

Filep és Bertalan; Tamás és Máté, a vámszedõ; Jakab, az Alfeus fia, és Lebbeus, a kit Taddeusnak hívtak;

Eljött az embernek Fia, a ki eszik és iszik, és ezt mondják: Ímé a nagy étü és részeges ember, a vámszedõk és bûnösök barátja! És igazoltaték a bölcseség az õ fiaitól.

Ha azokra nem hallgat, mondd meg a gyülekezetnek; ha a gyülekezetre sem hallgat, legyen elõtted olyan, mint a pogány és a vámszedõ.

E kettõ közül melyik teljesítette az atya akaratát? Mondának néki: Az elsõ. Monda nékik Jézus: Bizony mondom néktek: A vámszedõk és a parázna nõk megelõznek titeket az Isten országában.

Mert eljött hozzátok János, az igazság útján, és nem hittetek néki, a vámszedõk és a parázna nõk pedig hittek néki; ti pedig, a kik ezt láttátok, azután sem tértetek meg, hogy hittetek volna néki.

És a mikor tovaméne, meglátá Lévit, az Alfeus fiát, a ki a vámszedõ helyen ül vala, és monda néki: Kövess engemet. És felkelvén, követi vala õt.

És lõn, a mikor õ ennek házában asztalhoz üle, a vámszedõk és bûnösök is sokan odaülnek vala Jézussal és az õ tanítványaival; mert sokan valának, és követék õt.

És eljövének a vámszedõk is, hogy megkeresztelkedjenek, és mondának néki: Mester, mit cselekedjünk?

Õ pedig monda nékik: Semmi többet ne követeljetek, mint a mi elõtökbe rendeltetett.

Ezek után pedig kiméne, és láta egy Lévi nevû vámszedõt, a ki a vámnál ül vala, és monda néki: Kövess engem!

És Lévi nagy lakomát készíte néki az õ házánál; és vala [ott] nagy sokasága a vámszedõknek és egyebeknek, a kik õ velök letelepedtek volt.

És mikor ezt hallotta az egész nép és a vámszedõk, igazat adának az Istennek, megkeresztelkedvén a János keresztségével;

Közelgetnek vala pedig õ hozzá a vámszedõk és a bûnösök mind, hogy hallgassák õt.

Némelyeknek pedig, kik elbizakodtak magukban, hogy õk igazak, és a többieket semmibe sem vették, ezt a példázatot is mondá:

Két ember méne fel a templomba imádkozni; az egyik farizeus, és a másik vámszedõ.

A farizeus megállván, ily módon imádkozék magában: Isten! hálákat adok néked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek, ragadozók, hamisak, paráznák, vagy mint ím e vámszedõ is.

Bõjtölök kétszer egy héten; dézsmát adok mindenbõl, a mit szerzek.

A vámszedõ pedig távol állván, még szemeit sem akarja vala az égre emelni, hanem veri vala mellét, mondván: Isten, légy irgalmas nékem bûnösnek!

Mondom néktek, ez megigazulva méne alá az õ házához, inkább hogynem amaz: mert valaki felmagasztalja magát, megaláztatik; és a ki megalázza magát, felmagasztaltatik.

És ímé [vala ott] egy ember, a kit nevérõl Zákeusnak hívtak; és az fõvámszedõ vala, és gazdag.

És igyekezék Jézust látni, ki az; de a sokaságtól nem láthatá, mivelhogy termete szerint kis ember volt.