Jesus

Mert illendõ vala, hogy a kiért minden és a ki által minden, sok fiakat vezérelvén dicsõségre, az õ idvességök fejedelmét szenvedések által tegye tökéletessé.

Mert a megszentelõ és a megszenteltek egytõl valók mindnyájan, a mely oknál fogva nem szégyenli õket atyjafiainak hívni,

Mondván: Hirdetem a te nevedet az én atyámfiainak, az anyaszentegyháznak közepette dícséretet mondok néked.

És ismét: Én õ benne bízom; és ismét: Ímhol vagyok én és a gyermekek, a kiket az Isten nékem adott.

Mivel tehát a gyermekek testbõl és vérbõl valók, õ is hasonlatosképen részese lett azoknak, hogy a halál által megsemmisítse azt, a kinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt,

Mert nyilván nem angyalokat karolt fel, hanem az Ábrahám magvát karolta fel.

Annakokáért mindenestõl fogva hasonlatosnak kellett lennie az atyafiakhoz, hogy könyörülõ legyen és hív fõpap az Isten elõtt való dolgokban, hogy engesztelést szerezzen a nép bûneiért.

Mert a mennyiben szenvedett, õ maga is megkísértetvén, segíthet azokon, a kik megkísértetnek.

Annakokáért szent atyafiak, mennyei elhívásnak részesei, figyelmezzetek, a mi vallásunknak apostolára és fõpapjára, Krisztus Jézusra,

A ki hû ahhoz, a ki õt rendelte, valamint Mózes is az õ egész házában.

Mert ez nagyobb dicsõségre méltattatott, mint Mózes, a mennyiben a ház építõjének nagyobb a tisztessége, mint a háznak.

Mert minden háznak van építõje, a ki pedig mindent elkészített, az Isten az.

Mózes is hû volt ugyan az õ egész házában, mint szolga, a hirdetendõknek bizonyságára,

Krisztus ellenben mint Fiú a maga háza felett, a kinek háza mi vagyunk, ha a bizodalmat és a reménységnek dicsekedését mind végig erõsen megtartjuk.

Annakokáéért a mint a Szent Lélek mondja: Ma, ha az õ szavát halljátok,

A hol a ti atyáitok próbára tevéssel megkísértének engem és látták az én cselekedeteimet negyven esztendeig.

Azért megharagudtam arra a nemzetségre és mondám: mindig tévelyegnek szivökben; õk pedig nem ismerték meg az én útaimat.

Úgy hogy megesküdtem haragomban, hogy nem fognak bemenni az én nyugodalmamba.

Mert részeseivé lettünk Krisztusnak, ha ugyan az elkezdett bizodalmat mindvégig erõsen megtartjuk.

E mondás szerint: Ma, ha az õ szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveiteket, mint az elkeseredéskor.

Kikre haragudott vala pedig meg negyven esztendeig? avagy nem azokra-é, a kik vétkeztek, a kiknek testei elhullottak a pusztában?

Kiknek esküdött pedig meg, hogy nem mennek be az õ nyugodalmába, hanemha az engedetleneknek?

Óvakodjunk tehát, hogy mivel megvan az õ nyugodalmába való bemenetel ígérete, valaki közületek fogyatkozásban levõnek ne láttassék.

Mert mi, hívõk, bemegyünk a nyugodalomba, miképen megmondotta: A mint megesküdtem az én haragomban, nem fognak bemenni az én nyugodalmamba; jóllehet munkáit a világ megalapításától kezdve bevégezte.

Mert valahol a hetedik napról ekképen szólott: És megnyugovék Isten a hetedik napon minden õ cselekedeteitõl.