God
God nevét említő versek
Haragudjatok, de ne vétkezzetek: beszéljetek szívetekkel a ti ágyasházatokban és csillapodjatok! Szela.
Igazságnak áldozatával áldozzatok, és bízzatok az Úrban.
Nagyobb örömöt adsz [így] szívembe, mint a mikor sok az õ búzájok és boruk. [ (Psalms 4:9) Békességben fekszem le és legott elaluszom; mert te, Uram, egyedül adsz nékem bátorságos lakozást. ]
Az éneklõmesternek a nehilótra, Dávid zsoltára.
Uram, figyelmezz szavaimra; értsd meg az én sóhajtásomat!
Ügyelj az én kiáltásom szavára, én Királyom és én Istenem; mert én hozzád imádkozom!
Uram, jó reggel hallgasd meg az én szómat; jó reggel készülök hozzád és vigyázok.
Mert nem olyan Isten vagy te, a ki hamisságban gyönyörködnél; nem lakhatik tenálad gonosz.
Nem állhatnak meg szemeid elõtt a kevélyek, gyûlölsz te minden bûnt cselekedõt.
Elveszted, a kik hazugságot szólnak; a vérszopó és álnok embert útálja az Úr.
Én pedig a te kegyelmed sokaságából házadba mehetek; leborulok szent templomodban a te félelmedben.
Mert nincsen az õ szájokban egyenesség, belsejök csupa romlottság; nyitott sír az õ torkuk, nyelvökkel hizelkednek.
Kárhoztasd õket, oh Isten; essenek el saját tanácsaik által; taszítsd el õket vétkeik sokasága miatt, mert fellázadtak ellened.
És majd örülnek mindnyájan, a kik bíznak benned; mindörökké vígadjanak, és te megoltalmazod õket, és örvendeznek te benned, a kik szeretik a te nevedet. [ (Psalms 5:13) Mert te, Uram, megáldod az igazat, körülveszed a te jóvoltoddal, mint egy paizszsal. ]
Az éneklõmesternek a neginóthra, a seminith szerint; Dávid zsoltára.
Uram, ne feddj meg engem haragodban, és ne ostorozz engem búsulásodban.
Könyörülj rajtam Uram, mert ellankadtam: gyógyíts meg engem Uram, mert megháborodtak csontjaim!
Lelkem is igen megháborodott, és te, oh Uram, míglen?
Térj vissza Uram, mentsd ki lelkemet, segíts meg engem kegyelmedért;
Szemem a bánattól elbágyadt, megvénhedett minden szorongatóm miatt.
Távozzatok tõlem mind, ti bûnt cselekedõk, mert meghallgatja az Úr az én siralmam szavát.
Dávid siggajonja, a melyet az Úrhoz énekelt a Benjáminita Kús beszéde miatt.
Hogy szét ne tépje, mint az oroszlán az én lelkemet, szét ne szaggassa, ha nincsen szabadító.
[Akkor] ellenség üldözze lelkemet s érje el és tapodja földre az én életemet, és sujtsa porba az én dicsõségemet. Szela.
Kelj fel, Uram, haragodban, emelkedjél fel ellenségeim dühe ellen; serkenj fel mellettem, te, a ki parancsoltál ítéletet!