Jób19

Jób megfeddia kegyetlen barátait

Felele pedig Jób, és monda:

Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel?

Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erõsködtök ellenem?

Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul.

Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddõdni az én gyalázatom felett?

Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az õ hálójával õ vett engem körül.

Ímé, kiáltozom az erõszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság.

Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett.

Tisztességembõl kivetkõztetett, és fejemnek koronáját elvevé.

Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.

Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel.

Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak.

Atyámfiait távol ûzé mellõlem, barátaim egészen elidegenedtek tõlem.

Rokonaim visszahúzódtak, ismerõseim pedig elfelejtkeznek rólam.

Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem elõttök.

Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki.

Lehelletem idegenné lett házastársam elõtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai elõtt.

Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem.

Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak.

Bõrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg.

Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem!

Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel?

Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének!

Vasvesszõvel és ónnal örökre kõsziklába metszetnének!

Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.

És miután ezt a bõrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.

A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem;

Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk õt üldözni! [látva,] hogy a dolog gyökere én bennem rejlik.

Féljetek a fegyvertõl, mert a fegyver a bûnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!

Use ← → arrow keys to navigate