Bibliai versek erről: Quotations and Allusions

Osztogat, adakozik a szegényeknek; igazsága megmarad mindvégig; az õ szarva felemeltetik dicsõséggel.

Hittem, azért szóltam; [noha] igen megaláztatott valék.

Dicsérjétek az Urat mind, ti pogányok; magasztalják õt mind a népek!

Velem van az Úr, nem félek; mit árthat nékem ember?

A kõ a melyet az építõk megvetettek, szegeletkõvé lett!

Az Úrtól lett ez, csodálatos ez a mi szemeink elõtt!

Áldott, a ki jõ az Úrnak nevében; áldunk titeket, a kik az Úr házából valók vagytok!

A fejedelmek ok nélkül üldöztek engem; [de] a te igédtõl félt az én szívem.

A kik gonoszt gondolnak szívökben, [és] minden nap háborút kezdenek.

Az Úrnak fenyítését fiam, ne útáld meg, se meg ne únd az õ dorgálását.

Mert a kit szeret az Úr, megdorgálja, és pedig mint az atya az õ fiát, a kit kedvel.

Ha kik csúfolók, õ megcsúfolja [azokat;] a szelídeknek pedig ád kedvességet.

Ha éhezik, a ki téged gyûlöl: adj enni néki kenyeret; és ha szomjúhozik: adj néki inni vizet;

Mert elevenszenet gyûjtesz az õ fejére, és az Úr megfizeti néked.

Mint az eb megtér a maga okádására, úgy a bolond megkettõzteti az õ bolondságát.

Ha a seregeknek Ura valami keveset meg nem hagyott volna bennünk, úgy jártunk volna mint Sodoma, és Gomorához volnánk hasonlók.

És monda: Menj, és mondd ezt e népnek: Hallván halljatok és ne értsetek, s látván lássatok és ne ismerjetek;

Kövérítsd meg e nép szívét, és füleit dugd be, és szemeit kend be: ne lásson szemeivel, ne halljon füleivel, ne értsen szívével, hogy meg ne térjen, és meg ne gyógyuljon.

Ezért ád jelt néktek az Úr maga: Ímé, a szûz fogan méhében, és szül fiat, s nevezi azt Immánuelnek,

Ti ne mondjátok összeesküvésnek, valamit e nép összeesküvésnek mond, és félelme szerint ne féljetek és ne rettegjetek;

A seregek Urát: Õt szenteljétek meg, Õt féljétek, és Õt rettegjétek!

És Õ néktek szenthely lészen; de megütközés köve és botránkozás sziklája Izráel két házának, s tõr és háló Jeruzsálem lakosainak.

Én pedig várom az Urat, a ki elrejté orczáját Jákób házától, és benne bízom.

Ímhol vagyok én és a fiak, kiket adott nékem az Úr jelekül és csodákul Izráelben: a Sion hegyén lakozó seregeknek Urától [vagyunk mi!]

De nem lesz mindig sötét ott, a hol most szorongatás van; elõször megalázta Zebulon és Nafthali földjét, de azután megdicsõíti a tenger útját, a Jordán túlsó partját [és ]a pogányok határát.