Bibliai versek erről: Ministers

Kérlek pedig titeket atyámfiai a mi Urunk Jézus Krisztusra és a Lélek szerelmére, tusakodjatok velem együtt az imádkozásokban, én érettem Isten elõtt,

Köszöntsétek Orbánt, a mi munkatársunkat a Krisztusban, és Stakhist az én szerelmesemet.

Hálát adok az én Istenemnek mindenkor ti felõletek az Isten ama kegyelméért, mely néktek a Krisztus Jézusban adatott,

Mert nem azért küldött engem a Krisztus, hogy kereszteljek, hanem hogy az evangyéliomot hirdessem; de nem szólásban való bölcseséggel, hogy a Krisztus keresztje hiábavaló ne legyen.

Én is, mikor hozzátok mentem, atyámfiai, nem mentem, hogy nagy ékesszólással, avagy bölcseséggel hirdessem néktek az Isten bizonyságtételét.

Mert nem végeztem, hogy egyébrõl tudjak ti köztetek, mint a Jézus Krisztusról, még pedig mint megfeszítettrõl.

És az én beszédem és az én prédikálásom nem emberi bölcseségnek hitetõ beszédiben állott, hanem léleknek és erõnek megmutatásában:

Azért sem a ki plántál, nem valami, sem a ki öntöz; hanem a növekedést adó Isten.

Ha valakinek a munkája, a melyet ráépített, megmarad, jutalmát veszi.

Úgy tekintsen minket az ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait.

Kicsoda katonáskodik valaha a maga zsoldján? Kicsoda plántál szõlõt, és nem eszik annak gyümölcsébõl? Vagy kicsoda legeltet nyájat, és nem eszik a nyájnak tejébõl?

Vajjon emberi módon beszélem-é ezeket? vagy nem ezeket mondja-é a törvény is?

Mert a Mózes törvényében meg van írva: Ne kösd fel a nyomtató ökörnek száját. Avagy az ökrökre van-é az Istennek gondja?

Avagy nem érettünk mondja-é általában? Mert mi érettünk íratott meg, hogy a ki szánt, reménység alatt kell szántania, és a ki csépel, az õ reménységében részesnek lennie reménység alatt.

Ha mi néktek a lelkieket vetettük, nagy dolog- é, ha mi a ti testi javaitokat aratjuk?

Mert ha az evangyéliomot hirdetem, nem dicsekedhetem, mert szükség kényszerít engem. Jaj ugyanis nékem, ha az evangyéliomot nem hirdetem.

Mert ha akaratom szerint mívelem ezt, jutalmam van; ha pedig akaratom nélkül, sáfársággal bízattam meg.

Micsoda tehát az én jutalmam? Hogy prédikálásommal ingyenvalóvá tegyem a Krisztus evangyéliomát, hogy ne használjam ki [ama] szabadságomat az evangyéliom hirdetésénél.

Hanem megsanyargatom testemet és szolgává teszem; hogy míg másoknak prédikálok, magam valami módon méltatlanná ne legyek.

Meg ne botránkoztassátok se a zsidókat, se a görögöket, se az Isten gyülekezetét.

Miképen én is mindenkinek mindenben kedvében járok, nem keresvén a magam hasznát, hanem a sokaságét, hogy megtartassanak.

Legyetek az én követõim, mint én is a Krisztusé.

De Isten kegyelme által vagyok, a mi vagyok; és az õ hozzám való kegyelme nem lõn hiábavaló; sõt többet munkálkodtam, mint azok mindnyájan de nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme.

Hogy ti is engedelmeskedjetek az ilyeneknek, és mindenkinek, a ki velök szolgál és fárad.

A ki megvígasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvígasztalhassunk bármely nyomorúságba [esteket] azzal a vígasztalással, a mellyel Isten vígasztal minket.