Bibliai versek erről: Chastisement

Minden étket útála az õ lelkök, és a halál kapujához közelgetének.

De az Úrhoz kiáltának szorultságukban: sanyarúságukból kiszabadította õket.

Kibocsátá az õ szavát és meggyógyítá õket, és kimenté õket az õ vermeikbõl.

Adjanak hálát az Úrnak az õ kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért,

A kik hajókon tengerre szállnak, [és] a nagy vizeken kalmárkodnak,

Azok látták az Úrnak dolgait, és az õ csodáit a mélységben.

Szólott ugyanis és szélvészt támaszta, a mely felduzzasztá a habokat.

Az égig emelkedének, a fenékig sülyedének; lelkök elolvada az inségben.

Szédülének és tántorgának, mint a részeg, és minden bölcsességöknek esze vész vala.

De az Úrhoz kiáltának az õ szorultságukban, és sanyarúságukból kivezeté õket.

Megállítá a szélvészt, hogy csillapodjék, és megcsendesedtek a habok.

És örülének, hogy lecsillapodtak vala, és vezérlé õket az õ kivánságuknak partjára.

Az Úrnak fenyítését fiam, ne útáld meg, se meg ne únd az õ dorgálását.

Mert a kit szeret az Úr, megdorgálja, és pedig mint az atya az õ fiát, a kit kedvel.

Pedig betegséginket õ viselte, és fájdalmainkat hordozá, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentõl!

És õ megsebesíttetett bûneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az õ sebeivel gyógyulánk meg.

Mert nem örökké perlek, és nem mindenha haragszom, mert a lélek elõttem megepedne, és a leheletek, a kiket én teremtettem.

Mert a telhetetlenségnek vétkéért haragudtam meg, és megvertem õt, elrejtém [magamat] és megharagudtam; és õ elfordulva, szíve útjában járt.

Útait láttam, és meggyógyítom õt; vezetem õt, és vígasztalást nyujtok néki és gyászolóinak,

Jól hallottam, hogy panaszolkodott Efraim: Megvertél engem és megverettetém, mint a tanulatlan tulok; téríts meg engem és megtérek, mert te vagy az Úr, az én Istenem.

Mert azután, hogy megtérítettél engem, megbántam [bûnömet,] és miután megismertem magamat, czombomat vertem; szégyenkezem és pirulok, mert viselem az én ifjúságomnak gyalázatát.

Avagy nem kedves fiam-é nékem Efraim? Avagy nem kényeztetett gyermek-é? Hiszen valahányszor ellene szóltam, újra megemlékeztem õ róla, azért az én belsõ részeim megindultak õ rajta, bizony könyörülök rajta, azt mondja az Úr!

És elfeledkeztetek-é az intésrõl, a mely néktek mint fiaknak szól: Fiam, ne vesd meg az Úrnak fenyítését, se meg ne lankadj, ha õ dorgál téged;

Mert a kit szeret az Úr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, a kit fiává fogad.

Ha a fenyítést elszenveditek, akkor veletek úgy bánik az Isten, mint fiaival; mert melyik fiú az, a kit meg nem fenyít az apa?